2020. június 20. – Szombat, Szűz Mária szeplőtelen szíve

Evangélium

Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy ott keressék. Három nap múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek. Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és én bánkódva kerestünk téged.” Ő azt felelte: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ám ők nem értették, mit akar ezzel mondani. Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében.
Lk 2,41-51a

Elmélkedés

Ma, a Jézus szent szívének ünnepét követő napon, édesanyjának, Szűz Máriának szeplőtelen, tiszta, bűn nélküli szívét ünnepeljük. Az evangélium Jeruzsálembe vezet minket, ahol a tizenkét éves Jézussal találkozunk. Ettől az életkortól kellett a zsidó embereknek minden évben legalább egyszer elmenniük, elzarándokolniuk Jeruzsálembe. A gyermekkor és az ifjúkor határán lévő Jézus nem egyedül, hanem édesanyjával és nevelőapjával, Józseffel vesz részt a zarándoklaton. Elképzelhető, hogy korábban is magukkal vitték a gyermek Jézust, de erről nem emlékeznek meg az evangélisták. Az ünnep után Mária és József a rokonokkal együtt hazafelé indulnak, Jézus azonban a tudtuk nélkül a városban marad. Amikor észreveszik, hogy nincs a rokonok között, azonnal visszatérnek Jeruzsálembe, hogy megkeressék. A templomban találják meg, ekkor mondja Jézus: „Miért kerestetek? Hát nem tudtátok, hogy Atyám dolgaiban kell lennem?”
Ezzel a kérdésével Jézus először beszél arról, hogy Isten az ő Atyja, de rögtön meg kell jegyeznünk, hogy szavainak értelmét sem Mária és József, sem pedig a jelenlévő írástudók nem értették meg.
Működésének idején aztán Jézus arról is tanít, hogy Isten úgy tekint minden emberre, mint gyermekére, tehát mi is Atyánknak nevezhetjük őt. Ez arra bátorít minket, hogy életünket Istenre és az ő gondoskodó szeretetére bízzuk.