2019. június 22. – Szombat

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja.” 
Mt 6,24-34

Elmélkedés

Isten nem eszméket és tanokat közöl velünk, amikor kinyilatkoztatja üzenetét a szentírási szövegekben, és Jézus sem olyan alapelveket hirdetett földi működése során, amelyekre mi, emberek eszméket és tanokat építhetünk. Mi mégis sokszor ilyen eszméket keresünk a Bibliában vagy azokat próbálunk felépíteni az Úr szavaira, mert nem gondolunk arra, hogy az általunk kitalált eszmék legalább annyira lehetnek tévesek, mint amennyire igazak. Akkor mire való a Szentírás? Miért érdemes olvasnunk az evangéliumokat? Saját tapasztalatom alapján a választ így fogalmazom meg: Az önmagát a szent és sugalmazott szövegekben és legfőképpen Jézus személyében kinyilatkoztató Isten meghív minket, hogy új szemmel nézzük a világot és benne önmagunkat. 
Az új látásmód elsajátításához két dologra van szükségünk: egyrészt ne legyünk túlzottan magabiztosak, mert az önmagában és a maga igazában bízó embernek roppant nehéz újat mondani, ami kizökkenti saját helyzetéből. Másrész mindig jó kérdéseket tegyünk fel, amikor életünk irányvonalával és hivatásunkkal kapcsolatban szeretnénk megtudni Isten véleményét. 
Ha ezt a két hibát elkerüljük, akkor könnyen megértjük, hogy miért nem szolgálhatunk két úrnak, miért nem lehet megosztott a szívünk. Egyedül Istennek érdemes odaadnunk az életünket, aki múltunk, jelenünk és jövőnk. S ha ez utóbbit is ő tartja kezében, akkor miért aggódnánk a holnap miatt?