2019. január 12. – Szombat

Evangélium

Jézus egy alkalommal tanítványaival Júdea földjére ment. Ott tartózkodott velük, és keresztelt. János is keresztelt Enonban, Szálim közelében: ott ugyanis sok víz volt. Az emberek odamentek, és megkeresztelkedtek. Mindez János bebörtönzése előtt történt. Vita támadt ekkor a tisztulási szertartásról János tanítványai és egy zsidó között, ezért Jánoshoz mentek. „Mester – mondták neki –, aki nálad volt a Jordánon túl, és akiről tanúságot tettél, most szintén keresztel, és mindenki hozzá tódul.” 
János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a mennyből nem kapta. Ti magatok vagytok tanúim, hogy megmondtam: Én nem vagyok a Messiás, hanem csak az ő előfutára. Akié a menyasszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja csak ott áll a vőlegény mellett, hallgatja szavát, és szívből örül neki. Ezzel most az én örömöm is teljes. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.” 
Jn 3,22-30

Elmélkedés

A mai evangélium annak rövid említésével kezdődik, hogy Jézus keresztelt. A lelki megtisztulásnak és újjászületésnek ez a szertartása ismerős számunkra, hiszen Keresztelő János is ezt tette, amikor megkezdte működését és maga Jézus is megkeresztelkedett nála. Az a tény, hogy Jézus is keresztelt, az első három evangéliumban nem szerepel, csupán a negyedik evangélium szerzője, Szent János számol be róla. Nála is csupán csak alkalomként szolgál arra, hogy közölje Keresztelő János utolsó tanúságtételét Jézusról, s ezzel lezárja az ő küldetését. 
Érdekes, hogy egyáltalán nincs szó arról e helyen, hogy Jézus elkezdte volna tanítani a népet és ennek hatására mentek volna hozzá az emberek megkeresztelkedni. Az evangélista nem tartja szükségesnek megmagyarázni azt, hogy miért „tódulnak” hozzá az emberek, hanem csupán János újabb tanúskodására összpontosít. János tisztában van saját küldetésével és nem kíván azon túllépni. Ismét világossá teszi, hogy nem ő a messiás, hanem Jézus. Féltékenység vagy irigység meg sem fordul a fejében, hanem őszintén örül annak, hogy a jelek és az ő tanúskodásának köszönhetően az emberek Jézushoz igyekeznek. Jézus fellépésével János a háttérbe húzódik, küldetését, amire Isten meghívta, már teljesítette. Alázattal és őszintén mondja ki, hogy neki kisebbednie, Jézusnak pedig növekednie kell. 
Átengedem-e életem irányítását az Úrnak? Akarom-e, hogy Krisztus és az ő szeretete napról napra növekedjen bennem?