2018. június 30. - Szombat

   Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy (pogány) százados
   járult eléje, és így szólt: "Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és
   szörnyen kínlódik." Jézus így felelt: "Megyek és meggyógyítom őt." A
   százados ezt válaszolta: "Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj,
   hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár
   alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az
   egyiknek: Menj! - elmegy; a másiknak: Jöjj ide! - akkor hozzám jön; és
   szolgámnak: Tedd ezt! - és megteszi."
   Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez:
   "Bizony, mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben.
   Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról,
   és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek
   országában, a választott nép fiait pedig kivetik a külső sötétségre.
   Ott sírnak majd, és fájdalmukban csikorgatják fogukat." A századosnak
   pedig azt mondta Jézus: "Menj, és legyen úgy, amint hitted." És
   meggyógyult a szolga még abban az órában.
   Ezután Jézus Péter házába ment. Látta, hogy annak anyósa lázas betegen
   fekszik. Megérintette kezét, mire a láz elhagyta őt. Fel is kelt, és
   szolgált neki. Amikor beesteledett, sok, ördögtől-megszállott embert
   vittek Jézushoz. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és minden beteget
   meggyógyított, hogy beteljesedjék Izajás próféta jövendölése:
   "Gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket ő hordozta."
   Mt 8,5-17
   Elmélkedés:
   Első olvasásra szokásos csoda-elbeszélésnek tűnik számunkra a mai
   evangélium. Valaki Jézus segítségét kéri és ő eleget tesz a kérésnek,
   csodás módon meggyógyítja a beteg szolgát. De ha jobban odafigyelünk a
   történetre, akkor észrevesszük, hogy nem a beteg szolga áll az
   elbeszélés középpontjában, hanem a pogány katonatiszt, aki hittel
   fordul Jézushoz szolgája érdekében. A történet legfontosabb kijelentése
   az, amikor az Úr megdicséri az ő hitét: "Bizony, mondom nektek, ekkora
   hitet senkinél sem találtam Izraelben."
   Hite mellett a százados tanúságot tesz tapintatosságáról és alázatáról
   is. Jól tudja, hogy Jézus, zsidó emberként nem léphet be házába, a
   törvények szerint tisztátalanná válna, ha betérne egy pogány személy
   házába. Ezért nem is ezt kéri, hanem csak egy gyógyító szót. Hiszi,
   hogy ennek a kimondott gyógyító szónak távolból is hatása, eredménye
   lesz. Katonaként jól tudja, hogy a parancsszónak milyen ereje van,
   beosztottjai engedelmesen teljesítik minden utasítását. Most nem
   parancsnokként áll Jézus elé, nem követelőzik és nem utasítást ad,
   hanem alázatosan kéri tőle, hogy szavának erejével segítsen beteg
   szolgáján. Kérésével beismeri, hogy az ő szavának ugyan nincs gyógyító
   ereje, de bízik abban, hogy Jézus szavának hatására szolgája
   meggyógyul.