2018. február 7. - Szerda

   Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította
   őket: "Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az
   szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az
   emberből származik, az szennyezi be őt." Amikor Jézus a népsokaság elől
   bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd
   értelme. Ezt felelte: "Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit
   megeszik az ember, az nem szennyezheti be, mert nem a szívébe jut,
   hanem a gyomrába, és a félreeső helyre kerül?" Ezzel tisztának mondott
   minden ételt.
   Aztán így folytatta: "Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az
   embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz
   gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság,
   rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység,
   léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és ez teszi
   tisztátalanná az embert."
   Mk 7,14-23
   Elmélkedés:
   A tegnapi evangélium folytatásaként Jézus tovább tanít a tisztaságról,
   a helyes istentiszteletről. Szavait most már nem az írástudókhoz, hanem
   a néphez intézi, majd pedig egy szűkebb csoporthoz, a hozzá legközelebb
   álló tanítványaihoz. Szavai nem hatnak korholásként vagy
   szidalmazásként, hanem inkább szelíd figyelmeztetés. A testi
   tisztaságról a lelki tisztaság irányába haladnak az Úr gondolatai és
   szavai, egyre inkább előtérbe kerül az erkölcsi kérdés. Mitől lesz az
   ember Isten előtt igazzá? És mi teszi őt tisztátalanná, bűnössé? Mire
   érdemes az embernek odafigyelnie? Elegendő-e a testi tisztaság? Mit
   kell tenni a lelki tisztaság, a megigazulás érdekében?
   Jézus szavaiból világossá válik, hogy az ember belső világa, szívének
   szándéka határozza meg azt, hogy erkölcsileg milyen az élete. Nem
   megítélni akarja az embereket, hanem szembesíteni szeretné őket
   helytelen cselekedeteikkel és rossz szándékaikkal. Azt szeretné, ha
   mindenki saját maga vizsgálná meg életmódját, vallási indíttatásait és
   ha szükséges, önszántából, Isten iránti szeretetből változtatna azon,
   mert az őszinte bűnbánat és szívből fakadó megtérés mindig Isten
   szeretetének megtapasztalásából és annak viszonzásából fakad.
   Megszívlelem-e az Úr bűnbánatra hívó szavát?