2017. december 6. - Szerda

   Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy
   hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat,
   bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket.
   Valamennyiüket meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák
   beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak,
   elámult, és magasztalta Izrael Istenét. Jézus akkor összehívta
   tanítványait, és így szólt hozzájuk: "Sajnálom a népet. Már harmadnapja
   kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni
   őket, hogy ki ne dőljenek az úton." A tanítványok erre megjegyezték:
   "De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget
   ellássunk?" Jézus megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" "Hét, és
   néhány apró halunk" - felelték. Erre meghagyta a népnek, hogy
   telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát
   adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a
   népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot
   szedtek össze.
   Mt 15,29-37
   Elmélkedés:
   Az evangéliumi részlet ünnepélyes cselekedettel kezdődik, Jézus felmegy
   egy hegyre és ott leül. Talán azt várnánk, hogy tanítani fogja a köré
   gyülekező népet, de most más történik. Betegeket visznek hozzá, Máté
   evangélista részletesen fel is sorolja, hogy sántákat és bénákat,
   vakokat és némákat, valamint egyéb testi bajban szenvedőket.
   Cselekedetük arról árulkodik, hogy a nép már ismeri Jézus gyógyító
   erejét. Nem tudják, nem értik még, hogy milyen hatalom birtokában képes
   csodás módon gyógyítani, de elismerik különleges képességét. Jézus
   minden hozzá vitt beteget meggyógyít, mert Isten soha nem szűkmarkú,
   nagylelkűsége és irgalma nem ismer határokat, segítségét nem tagadja
   meg senkitől, jótéteményeinek bárki részese lehet. Jézus látja az
   emberek elesettségét, látja bizalmukat, látja hitüket. Megérti, hogy
   számukra ő az utolsó remény, egyedül ő tud rajtuk segíteni. Az Úr
   indítékát ne szánalomnak vagy sajnálatnak nevezzük ebben az esetben,
   hanem inkább irgalomnak.
   A gyógyítások után hirtelen változik a jelenet. "Sajnálom a népet" -
   mondja Jézus, amikor észreveszi, hogy már napok óta étlen-szomjan
   kitartanak mellette. Sajnálatát itt is helyesebb irgalomként
   értelmeznünk. Amikor ugyanis megszaporítja a kevés eledelt és
   jóllakatja a népet, akkor tettében az irgalmasság, az emberekkel való
   törődés, a róluk való gondoskodás mutatkozik meg. Hiszem-e, hogy az
   irgalmas Isten engem is meg akar ajándékozni?