2017. november 15. - Szerda

   Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea
   határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele
   szembe. Még messze voltak, amikor megálltak, és hangosan így
   kiáltottak: "Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!" Ő rájuk tekintett, és
   így szólt hozzájuk: "Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak."
   Útközben megtisztultak.
   Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos
   szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát
   adott neki. És ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: "Nemde
   tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki
   visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?" Aztán
   hozzá fordult: "Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged."
   Lk 17,11-19
   Elmélkedés:
   Útja során Jézus leprásokkal találkozik. A korabeli szigorú szabályok
   szerint a betegség további terjedése megakadályozása érdekében a
   leprások Jeruzsálembe és a városokba nem mehettek be. A falvakba és
   kisebb településekbe bemehettek, de itt sem élhettek együtt a többi
   emberrel, hanem elkülönített helyeken laktak. Lukács evangélista
   leírása szerint a leprások Jézustól távol megálltak és onnan kiáltottak
   felé, kérték a segítségét. Ez a mozzanat megfelel a korabeli
   elvárásoknak, miszerint a fertőzöttek nem közeledhettek az
   egészségesekhez, nem érintkezhettek velük. A tíz leprás így kiált
   Jézushoz: "Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!" A "Mester" megszólítással
   kifejezik Jézus iránti tiszteletüket, de nem nevezik őt például "Dávid
   fiának", ami Jézus messiási szerepére, küldetésére utal. Könyörületet
   kérnek Jézustól, ami a gyógyulás utáni vágyuk kifejezése.
   Ebben az esetben Jézus nem mond egyetlen gyógyító szót sem, hanem
   utasítást ad nekik, hogy mutassák meg magukat a papoknak. Az előírások
   szerint ugyanis, ha meggyógyult egy leprás és visszatérhetett a
   társadalom közösségébe, akkor ennek tényét a pap állapította meg. A
   leprások azonnal eleget tesznek az utasításnak, amely hitüknek
   köszönhető, s ezért útközben megtisztulnak, megszűnik betegségük.
   A tíz meggyógyult közül csak egy érzi kötelességének, hogy Jézushoz
   visszatérjen és hálát adjon neki. Legyünk hálásak mindazért, amit
   Istennek köszönhetünk!