2020. szeptember 30. – Szerda

Evangélium

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.”
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Lk 9,57-62

Elmélkedés

Három találkozásról, három meghívásról olvasunk ma az evangéliumban. Mindhárom rövid leírás más szempontból világítja meg a tanítványi életet. Először egy olyan személy lép Jézushoz, akinek sem neve, sem életkora nem lényeges Lukács evangélista számára, nem jegyzi le ezeket. Az illető lelkesedéséről tanúskodik bátor kijelentése, amit Jézushoz intéz: „Követlek, bárhová mégy.” Az Úr válasza azonban gyorsan lecsillapítja lelkesedését. Talán arra számított, hogy Jézus és tanítványai között olyan kapcsolat van, mint amilyet más zsidó tanítók és tanítványaik körében már látott, tehát ő választhatja meg, hogy ki legyen a mestere. Jézus többet kíván tanítványaitól és többet vár tőle is: a tanítvány mindenben úgy éljen, úgy viselkedjen, ahogyan ő. A Krisztus-követés nem iskolás tanulást jelent, hanem életformát, mégpedig Jézus életformájával való teljes azonosulást.
A második jelenetben Jézus hív meg valakit a követésére, de az illető késlekedik, csak evilági feladatai, kötelességei elvégzése után vállalkozna arra, hogy tanítvány legyen. Lényeges tanulság, hogy akit az Úr meghív, annak azonnal indulnia kell.
A harmadik személy szintén önként jelentkezik, akárcsak az első. De még egy kis időt kér, hogy családjától elbúcsúzzon. Válaszában Jézus egyértelművé teszi, hogy tanítványainak előre kell tekintenie, arra a feladatra kell összpontosítani, amire küldetést kapnak, nem tekinthetnek már visszafelé, múltjuk felé. Ezt fejezi ki a mondás: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Vállalkozok-e Jézus követésére?