2020. január 1. – Szerda, Szűz Mária, Isten Anyja (Újév)

Evangélium

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.
Lk 2,16-21

Elmélkedés

Isten Anyja és gyermeke tekint ránk
Róma északi részén található a Priscilla-katakomba, amely a II. századtól szolgált temetkezési helyül a keresztények számára, s amely az ókeresztény kori művészet egyik legfontosabb lelőhelye. A katakombák földalatti folyosórendszerek, amelynek oldalfalába vájták a sírokat. A folyosók nagyobb terekben találkoztak, ahol egykor a keresztény közösség a szentmiséket tartotta. A katakombák abból az időből származnak, amikor a keresztények még nem építhettek templomokat. A Priscilla-katakombában található a Capella Greca, a görög kápolna, amely görög nyelvű feliratairól kapta nevét. Itt található a legrégebbi Mária ábrázolás, egy freskó. Szűz Mária egy trónuson ül és az ölében tartja gyermekét, a kis Jézust. A kép bármelyik római édesanyát és gyermekét is ábrázolhatná, de egészen biztos, hogy Máriáról és Jézusról van szó, mert mellettük egy férfialak áll, egy próféta, aki jobb kezével a Mária feje fölött lévő csillagra mutat, a Megváltó csillagára.
Egyházunk ma, a karácsony utáni nyolcadik napon Szűz Máriát, Isten Anyját ünnepli. Mária karjában tartja és megmutatja nekünk a betlehemi Gyermeket, akiről hittel valljuk, hogy ő az Isten Fia, a világ Üdvözítője, minden ember Megváltója. A mai ünnepen égi édesanyánk és az ő gyermeke tekint ránk. Tekintetükből jóság és szeretet sugárzik, amely elkísér bennünket a most kezdődő esztendőben. Az új évet jókívánságokkal szoktuk kezdeni, amelyet egymásnak mondunk ezekben a napokban. Ha valakivel felszínes a kapcsolatunk, akkor az újévi jókívánságunk is csak felszínes lesz. De ha valaki közel áll a szívünkhöz és ismerjük az ő vágyait és terveit, akkor ezeknek az elképzeléseknek a megvalósulását kívánjuk neki és Isten áldását kérjük számára, hogy terveit meg tudja valósítani. Az ő áldása és kegyelmi segítsége nélkül minden küzdelmünk hiábavaló próbálkozás maradna. Isten áldása ad igazi tartalmat a jókívánságainknak és az ő áldása szenteli meg minden emberi tevékenységünket.
A mai ünnep evangéliuma felidézi a betlehemi pásztorok látogatását. A pásztorokkal együtt gondolatban, lélekben mi is Betlehembe érkezünk, arra a helyre, ahol Jézus születésének eseménye fordulatot hozott az emberiség történetébe. Az életet és az újjászületést ajándékozó Isten nagy meglepetése számunkra, hogy a betlehemi Gyermekben Isten önmagát ajándékozza nekünk és a benne való újjászületés lehetőségét kínálja fel számunkra. A karácsony a születés ünnepe, az élet ünnepe. Hitünk szerint Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember, s benne elválaszthatatlan egységet alkot az isteni és emberi természet. Istenként öröktől fogva létezik, ugyanakkor emberként Máriától született, tőle kapta az életet. Jézus anyjának szólította Máriát, ő pedig fiának nevezte Jézust.
Amikor az angyali üdvözletkor, Jézus születésének hírüladásakor a názáreti leány igent mondott Isten tervére és a Szentlélek erejével megfogant méhében Jézus, akkor Mária egyesült az Istennel. Ha mi megnyitjuk szívünket és életünket Istennek, akkor ő velünk is egyesül, önmaga gazdagságával tölt el bennünket. Isten nem elvenni akar tőlünk, hanem ajándékot ad nekünk, mégpedig önmagát. Azt várjuk, azt reméljük, hogy az új esztendő jobb életet hoz számunkra? Ezt egyedül Isten jelenléte hozhatja meg. Kísérjen bennünket az év minden napján Mária tekintete és gyermekének, Jézusnak áldása!