2018. szeptember 12. – Szerda, Szűz Mária szent neve

Evangélium

Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa. 
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek. 
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul. 
Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal. 
De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat. 
Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok. 
Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok! 
Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.” 
Lk 6,20-26

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumi rész azzal zárult, hogy a tizenkettő kiválasztása után Jézus lement velük a hegyről és egy sík mezőn megállt. A „velük” szónak sajátos szerepe van itt. Nem csupán azt jelenti, hogy a kiválasztottak követik, kísérik Jézust, hanem azt is, hogy Jézus mindent az ő jelenlétükben tesz. Tehát egyrészt tanítványok, akik elsajátítják Mesterük életmódját, másrészt tanúk lesznek, akik Jézus mennybemenetelét követően tanúskodni fognak mindarról, amit az Úr közelében láttak, hallottak, megéltek. 
Jézus tehát az általa választott apostolok, mint tanúk előtt kezdi meg tanítását. Máté evangéliuma hosszan, három fejezeten át ismerteti Jézus „hegyi beszédét”, amely a nyolc boldogság meghirdetésével kezdődik. Lukács esetében, aki rövidebben jegyzi le a tanítást, nem helyénvaló „hegyi beszédet” említenünk, hiszen itt egy síkságon hangzik el az Úr néphez intézett beszéde. A lukácsi változatban csupán négy boldogság szerepel, amelyet négy „jaj”-mondás egészít ki. Jézus kijelentéseinek jelentőségét túlzottan leegyszerűsítenénk, ha olyan bölcsességi mondásoknak tekintenénk azokat, amelyek az ószövetségi iratokban is bőven szerepelnek. Sokkal inkább meghívó, felszólító kijelentések ezek, amelyeket követve rátalálhatunk a boldogság útjára. Éppen ezért nem elégedhetünk meg az olykor ellentmondásosnak tűnő kijelentések értelmezésével, hanem meg kell azokat valósítanunk.