2018. április 20. - Péntek

   Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita
   támadt a zsidók között: "Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?" -
   kérdezték. Jézus így felelt nekik: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha
   nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz
   élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak
   örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem
   valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és
   issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az
   utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban
   ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad
   és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által
   élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez a mennyből
   alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki
   ezt a kenyeret eszi, örökké él." Így tanított Jézus a kafarnaumi
   zsinagógában.
   Jn 6,52-59
   Elmélkedés:
   Jézus eucharisztikus beszéde folytatódik a mai evangéliumban, amelyet a
   csodálatos kenyérszaporítás után mondott. A tanítás legfontosabb,
   legtitokzatosabb kijelentése az, hogy a kenyér, amelyet ad, az ő
   valóságos teste. A hallgatóság nem érti Jézus szavait, mert még sohasem
   hallottak olyanról, hogy egy ember teste a másik ember számára étel
   legyen. A törvényt jól ismerő írástudók e tanítást hallva kérdezik meg
   Jézustól, "hogyan adhatja saját testét eledelül?" Válaszában Jézus
   megerősíti, hogy az ő teste valóban étel és az ő vére valóban ital.
   Kijelentését azok értik, akik hisznek istenségében, s nem csupán egy
   embert látnak benne.
   Félreérthetetlen, amit Jézus mond: az Oltáriszentségben jelenlévő
   testét ennünk kell és vérét innunk kell. Az Oltáriszentség
   tiszteletével kapcsolatban sok szép vallási hagyományunk van.
   Gondolhatunk a körmenetekre, amelyeket úrnapján vagy húsvétkor tartunk,
   de a szentségimádásra is az Oltáriszentség előtt. Bár Jézus nem
   parancsolta meg, hogy ilyeneket tartsunk, mégis helyes, ha ragaszkodunk
   ezekhez a hitünket erősítő szertartásokhoz. Azt viszont kifejezetten
   kérte, megparancsolta, hogy "vegyétek és egyétek" és "vegyétek és
   igyátok." Az Istennel való egyesülés teljessége az, amikor szent testét
   magunkhoz vesszük. Éljünk a szentáldozás lehetőségével! Az Eucharisztia
   titok számunkra, amelyet talán akkor érthetünk meg, ha nem csupán
   hisszük Jézus jelenlétét, hanem valóban vele táplálkozunk.