2018. április 13. - Péntek

   Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis
   Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a
   csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy
   hegyre, és ott leült tanítványaival együtt. Közel volt húsvét, a zsidók
   ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön
   feléje, így szólt Fülöphöz: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit
   enniük?" Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő tudta,
   hogy mit fog tenni. "Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy
   mindenki kapjon valami keveset" - felelte Fülöp. Az egyik tanítvány,
   András, Simon Péter testvére megszólalt: "Van itt egy fiú, akinél öt
   kenyér és két hal van, de mi ez ennyinek?" Jézus meghagyta:
   "Telepítsétek le az embereket!" Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek
   hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus pedig
   vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett
   embereknek; ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak. Amikor
   pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: "Szedjétek össze a maradékot,
   hogy semmi se vesszen kárba." Összeszedték, s tizenkét kosarat
   töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik
   ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus
   végbevitt, így beszéltek: "Ez valóban az a próféta, aki a világba jön."
   Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni,
   hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen
   egyedül.
   Jn 6,1-15
   Elmélkedés:
   A csodálatos kenyérszaporításkor Jézus kenyeret és halat ad az
   embereknek a Tibériás-tónál, ezt az esetet idézi fel a mai evangélium.
   Feltámadása után ugyanezen a helyen történik a csodálatos halfogás (vö.
   Jn 21,1-14) eseménye is. Amikor az apostolok kiérnek a partra
   bárkájukkal, Jézus hallal és kenyérrel fogadja őket. A két csoda
   leírásában több közös elemet találunk. Mindkettőben szerepel az isteni
   cselekedet, amely pótolja a hiányt. Jézus megadja azt, amire az adott
   helyzetben szükség van. Az emberi közreműködés is ilyen közös elem,
   hiszen a fiú által hozott öt kenyeret és két halat sokasítja meg Jézus,
   illetve a másik történetben az apostolok nem maradnak tétlenek, ki kell
   vetniük a hálót a vízbe, ahogyan azt Jézus parancsolja. Az embernek
   tehát valamit tennie kell, hogy Isten csodás módon segítsen.
   Mit kér tőlünk Jézus napjainkban? Vessük ki mi is a hálót, az
   igehirdetés és a tanúságtétel hálóját, hogy a feltámadás örömhíre
   eljusson mindenkihez! Ahogyan egykor az apostolok egész éjszaka hiába
   fáradoztak és nem fogtak semmit, de az Úr mégis eredményessé tette
   munkájukat, ugyanígy az emberhalászat munkája eredménytelen lenne az ő
   jelenléte és segítsége nélkül.
   Az átváltoztatott kenyérben, az Oltáriszentségben Jézus az ő testét
   adja nekünk lelki táplálékul. Elfogadom-e hittel, hogy a
   szentáldozásban Krisztus szent testét veszem magamhoz? Szükségem van-e
   minden nap az élő kenyérre?