2018. március 23. - Péntek

   Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre
   ő megkérdezte tőlük: "Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében.
   Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?" A zsidók ezt
   válaszolták: "Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk
   megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat." Jézus ezt
   felelte: "A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok?
   Ha már azokat is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt -
   és az írás nem veszítheti érvényét -, hogyan mondhatjátok arról, akit
   az Atya megszentelt és a világba küldött: Káromkodol! - mert azt
   mondtam, hogy Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne
   higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni,
   higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya
   énbennem van és én az Atyában." Erre ismét el akarták fogni őt, de
   kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus újra a Jordánon túlra ment,
   arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. Sokan
   keresték fel, mert így vélekedtek: "János ugyan egyetlen csodát sem
   tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult." És sokan hittek
   Jézusban.
   Jn 10,31-42
   Elmélkedés:
   Jézus szavai egyesekben hitet ébresztenek, mások viszont elutasítják
   őt. Amikor egyes zsidók hitetlenségéről esik szó Jézus kijelentései
   kapcsán, akkor látnunk kell azt is, hogy nem értetlenség ennek az oka.
   Pontosan értik, hogy mit mond Jézus, megértik kijelentéseinek
   tartalmát, és éppen ez háborítja fel őket. Az Úr kijelentette magáról:
   "Én és az Atya egy vagyunk" (Jn 10,30). Ehhez még azt is hozzáteszi,
   hogy ő az Isten Fia. E szavainak értelmét felfogják a zsidók és
   istenkáromlásnak tartják. Törvényeik szerint, aki Istenné teszi magát,
   Istennek nevezi önmagát, az halálbüntetést érdemel, meg kell őt
   kövezni.
   Minél többet nyilatkoztat ki Jézus származásáról és az Atyával való
   egységéről, annál inkább növekszik ellenfeleinek gyanúja és haragja.
   Olyan kiváltságot hirdet magáról, amelyet nem tudnak összeegyeztetni az
   emberi személyével, benne ugyanis továbbra is csak egy embert látnak,
   aki ugyanolyan, mint bárki más. Fordulópontot az hozhatna
   gondolkodásukba, ha felismernék és elfogadnák azt, hogy ő az Isten Fia,
   de ez természetesen már hitet jelentene. Szavai miatt el akarják őt
   fogni, de kiszabadítja magát. A fokozódó feszültség miatt Jézus
   Jeruzsálemet is elhagyja, a Jordán vidékére megy, ahol emlékeznek még
   Keresztelő Jánosra és az ő Jézusról szóló tanúságtételére. A jelenet
   azzal a megállapítással zárul, hogy "sokan hittek Jézusban." Ez éppen
   annak ellentéte, ami Jeruzsálemben volt tapasztalható.
   A nagyböjti idő végéhez közeledve nekem is lassan döntenem kell, hogy
   melyik oldalra állok: a hitetlenek vagy a Krisztusban hívők közé?