2018. február 2. - Péntek, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő
   Boldogasszony)

   Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,
   fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
   törvénye előírja: "Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona". Ekkor
   kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, "egy pár gerlét
   vagy két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt
   Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki
   Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek
   kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr
   Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a
   gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
   cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta
   Istent:
   Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
   szavaid szerint békességben,
   mert szemeim meglátták Szabadításodat,
   melyet minden nemzet számára készítettél,
   hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
   és dicsőség népednek, Izraelnek.
   Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
   Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához:
   "Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
   ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy
   napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!" Ott volt Anna
   prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai
   előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte
   meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve
   és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is
   odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik
   Jeruzsálem megváltására vártak.
   Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek
   városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és
   erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
   Lk 2,22-40
   Elmélkedés:
   Negyven nappal Jézus születése, a karácsony ünnepe után az Úr Jézus
   templomi bemutatását ünnepeljük a mai napon. Az evangéliumi jelenet a
   mózesi törvényre való hivatkozással kezdődik. A törvények szerint a
   fiúgyermeket világra hozó anya a szüléstől kezdve 7 napig
   tisztátalannak számított, majd pedig további 33 napon keresztül
   "kultuszképtelen" volt, azaz nem vehetett részt istentiszteleten, nem
   érinthetett megszentelt dolgokat és mindvégig házában kellett
   tartózkodnia. A negyven nap elteltével elhagyhatta a házat és áldozatot
   kellett bemutatnia annak jeléül, hogy elteltek tisztulásának napjai. A
   mózesi törvénynek ezek az előírásai tehát Máriára, a szülő anyára
   vonatkoztak. Egy másik törvényi előírás az újszülött gyermekre,
   pontosabban az elsőszülött fiúgyermekre vonatkozott. Az elsőszülöttek
   az Úr tulajdonai voltak, Isten szolgálatára lettek rendelve, de azt a
   szolgálatot csak a Lévi törzséhez tartozók, azaz a leviták látták el. A
   többi törzs elsőszülött gyermekeit meg kellett váltani, és ők nem
   végeztek istentiszteleti szolgálatot. E két törvényi előírás
   teljesítése miatt érkezett Mária és József a gyermek Jézussal a
   jeruzsálemi templomba.
   Bár Lukács evangélista jól ismeri ezeket a zsidó előírásokat, mégsem
   Jézus kiváltásáról beszél, azaz nem arról, hogy Jézus mentesülne a
   szolgálattól, hanem annak ellenkezőjéről. Noha Jézus nem Lévi törzséből
   származik, mégis különleges módon Istennek szentelt személy. Erre a
   különleges szerepre utal Simeon és Anna megjelenése, akik a templomba
   hozott újszülött gyermekben felismerik Isten Fölkentjét, a Szabadítót,
   a Megváltót.
   Felismerem-e a betlehemi gyermekben a Megváltót, aki az én életembe is
   elhozza az életszentség világosságát?