2017. december 15. - Péntek

   Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: "Kihez hasonlítsam ezt a
   nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják
   pajtásaiknak: "Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem
   zokogtatok." Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá:
   "Ördöge van." Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: "Lám,
   a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!" Az Isten
   bölcsességét azonban művei igazolták."
   Mt 11,16-19
   Elmélkedés:
   Jézus a következőket mondja a mai evangéliumban: "Furulyáztunk, de nem
   táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok." A Szentírással
   foglalkozó tudósok szerint talán egy korabeli játék szövege ez, amelyet
   egymásnak mondogattak a gyerekek. A szövegkörnyezetből kiderül, hogy
   Keresztelő Jánossal és a küldetésének eredményével kapcsolatban
   idézhette ezt a mondást Jézus. János ugyanis bűnbánatot hirdetett,
   megtérést sürgetett, hogy a nép így készüljön fel a Messiás érkezésére.
   De voltak, akiket nem lehetett ezzel az üzenettel jobb belátásra
   késztetni, őket nem mozdította meg a furulyaszó. Ők úgy tettek, mintha
   nem volna bűnük vagy mintha nem nekik szólna a figyelmeztetés.
   Hasonló kudarcot, eredménytelenséget később Jézus is megtapasztal. Őt
   sem fogadta mindenki szívesen. Az ő személyében sem látta meg mindenki
   Isten küldöttét. Benne sem ismerte fel mindenki a Megváltót. Isten
   küldötteinek, a prófétáknak az elutasítása ismert volt Jézus számára,
   hiszen jól ismerte népe történetét. Az ő szava sokkal szelídebb volt,
   mint Keresztelő Jánosé, mégsem indított mindenkit bűnei megbánására. Ő
   kifejezetten azt az örömhírt hirdette, hogy Isten irgalmas, megbocsátó,
   várja azokat, akik megbánják bűneiket.
   Az adventi időszakban érdemes elgondolkodnom azon, hogy mi indít engem
   bűnbánatra? Bűneim megvallására ösztönöz-e az irgalmas Isten
   közeledése?