2017. november 3. - Péntek

   Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála
   étkezzék. Az ott tartózkodók figyelték őt. Akkor eléje állt egy
   vízkóros ember. Jézus megkérdezte a törvénytudókat és farizeusokat:
   "Szabad-e szombaton gyógyítani? De azok nem válaszoltak. Erre ő
   megérintette a beteget, meggyógyította és elbocsátotta. Azután a
   jelenlevőkhöz fordult: "Ha valamelyiktek szamara vagy ökre szombaton
   kútba esik, nem húzza-e ki azonnal?" Azok semmit sem tudtak felelni
   neki.
   Lk 14,1-6
   Elmélkedés:
   Ismét egy szombati napon tett jézusi csodáról olvasunk a mai
   evangéliumban. A helyszín egy farizeus háza, ahová vendégségbe érkezik
   Jézus. Annak ellenére végez gyógyítást, hogy előre látja, hogy farizeus
   vendéglátói rosszallásukat fogják emiatt kifejezni. A leírás szerint
   Jézus elébe megy a vitának, előre megmagyarázza tettét, s ellenfelei
   szóhoz sem jutnak. Sem a csodatétel előtt, sem utána nem tudnak indokot
   mondani, amiért ne lehetne megtenni a gyógyítást. Szívük mélyén
   bizonyára ők is érzik, hogy a törvényekhez való végletes ragaszkodás
   könyörtelenségre vezeti az embert.
   A csoda ebben az esetben is azt tanúsítja, hogy egy irgalmas cselekedet
   megtételét nem akadályozhatja meg egy törvényi előírás. Az irgalmasság
   gyakorlása ugyanis olyan törvény, amely felette áll a nyugalomra
   vonatkozó szabályoknak. Az irgalmas cselekedet ugyanakkor Isten
   jelenlétéről tanúskodik a világban. Jézusnak éppen az a célja, hogy ezt
   az isteni irgalmasságot ne csak szavaival hirdesse, hanem tetteivel is
   tanúsítsa. Jézus bűnbánatra szóló szava felhívás, hogy visszatérjünk az
   irgalmas Atyához. Isten segít a bajban lévő vagy betegségtől szenvedő
   emberen. Az isteni irgalmasságnak pedig nincs határa, nem korlátozhatja
   semmiféle törvény. Ezt az irgalmas jóságot kellene nekünk is
   szüntelenül gyakorolnunk ahhoz, hogy Isten tetszését elnyerjük.