2017. március 10. – Péntek

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: „Ne ölj!” Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: „Te esztelen!”, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: „Te istentelen!”, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak azután térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat! Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.

Mt 5,20-26

Elmélkedés:

Jézus tanácsát olvassuk a mai nap örömhírében: „Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek.” Békülékeny, békességet kereső lelkületet különösen azokkal szemben érdemes tanúsítanunk, akik nem jószándékkal közelednek felénk. Ha támadó szavaikra támadással reagálunk, akkor csak a békétlenség tüzét szítjuk. A szelídséggel, a békülékeny szavakkal viszont kiolthatjuk a másik emberben az ellenségeskedés tüzét. 
Érdemes arra gondolnunk, hogy Isten örökké hűséges marad tervéhez, miszerint üdvözíti, az örök boldogságra vezeti az embert. Akkor is hűséges marad ezen szándékához, amikor az ember szembefordul vele, engedetlen iránta és bűneivel kimutatja, hogy ellenségként tekint rá. Isten akkor is hűséges marad üdvözítő tervéhez, amikor az ember enged a benne lévő gonosz erőknek, amelyek szembefordítják Teremtőjével és Urával. Hűséges marad akkor is, amikor szabadságunkkal visszaélve megtagadjuk akaratának teljesítését. Isten, aki végtelenül irgalmas, nem zár ki szívéből egyetlen embert sem. Vár ránk, hogy a magányosságból és a belső meghasonlottságból visszatérjünk a vele való szeretetközösségbe. Isten így mutatja ki békülékenységét, irgalmát és végtelen szeretetét irántunk.