2020. július 31. – Péntek

Evangélium

Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.
Mt 13,54-58

Elmélkedés

Názáretbe visz bennünket a mai evangélium jelenete, abba a városba, ahol Jézus felnevelkedett. Most pedig már felnőttként tanít a zsinagógában, az emberek pedig hallgatják őt. Talán büszkék is a földijükre, hogy ilyen bölcseket tud mondani, és máshonnan is olyan hírek érkeznek róla, hogy csodálatosan tanít. Legalábbis kezdetben büszkék, hogy egy körükből származó férfi híres tanító lett.
Aztán előkerülnek a kérdéseik. Ki az apja és az anyja? Kik a rokonai? Hiszen ismerik a családját. Sosem gondolták volna, hogy az egykori kisfiú valamikor őket fogja tanítani! A názáretiek elvárásainak szűk keretébe nem fér bele Jézus. Csak az embert ismerik, de nem ismerik fel Jézusban az Istent, aki isteni erejével rendkívüli tettekre képes.
És nem ismerik fel Jézusban a prófétát, aki arra figyelmezteti őket, hogy térjenek vissza Isten törvényeinek útjára. Az ószövetségi időkben a próféták azzal a tudattal léptek fel, hogy Istentől kaptak meghívást üzenetének hirdetésére. E tettek kapcsolódtak a próféta életéhez, életviteléhez. A próféta megéli mindazt, életével megvalósítja, amit Isten megbízásából hirdet. Jézus is próféta, hiszen életével valósítja meg és cselekedeteivel bizonyítja azt az igazságot, aminek a hirdetésével a mennyei Atya megbízta. Hiszem-e, hogy Jézus az Isten Fia?