2020. február 14. – Péntek

Evangélium

Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy süketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effeta”, vagyis „Nyílj meg!” Erre megnyílt a süket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: „Mindent jól cselekedett: a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a beszédet.”
Mk 7,31-37

Elmélkedés

A mai evangéliumi történet, a süketnéma meggyógyítása, szép példája annak az igazságnak, hogy minél kiszolgáltatottabb, tehetetlenebb, védtelenebb valakinek a helyzete, annál közelebb megy hozzá az Isten. Ennek a fordítottja is igaz: a kevély, túlzottan magabiztos és önelégült embertől távol tartja magát az Isten. Mit is adhatna neki, amikor ő mindent a saját eredményének tulajdonít?
Itt áll előttünk a történetben szereplő süketnéma ember. Igen, nem csak Jézus előtt, hanem előttünk is. Beszélni nem tud, tehát szavával nem tud kérni, ezért mások mondják el helyette, hogy mi a baja. De tekintetével tud kérni, s ilyen kérő tekintettel fordul Jézushoz, aki előtt áll. Tekintetével azt kéri, az a vágya, hogy beszélni tudjon és hallja mások beszédét. Az Úr irgalmasan tekint rá, de nem csak szemléli őt, nem csak együtt érez vele, hanem csodát tesz vele, megnyitja száját, hogy beszélni tudjon és fülét, hogy halljon.
És ez a süketnéma, aki előttünk áll, tőlünk is kér valamit. Azt kéri, hogy ne nézzük le a szenvedőket, a betegeket! Ne tekintsük félembernek azokat, akiket valamilyen testi vagy lelki nyomorúság gyötör! Ne taszítsuk őket félre és ne állítsuk őket a sor végére! A süketnéma azt kéri tőlünk, hogy adjunk valamit, szívünk jóságából fakadóan adjunk valamit annak, aki szükséget szenved! Lám, Isten mindent megadott annak, aki korábban semmit sem kapott. Utánozzuk Isten jóságát!