2019. november 8. – Péntek

Evangélium

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki – és írj nyolcvanat. Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.”
Lk 16,1-8

Elmélkedés

Még a szentírástudósok számára sem könnyű feladat annak a jézusi példabeszédnek a helyes értelmezése, amelyet a mai evangéliumban olvasunk, de emiatt ne mondjunk le a mondanivaló megtalálásáról. A történet egy intézőről szól, akinek az a feladata, hogy kezelje urának vagyonát. Munkája során az a vád éri, hogy rosszul végzi munkáját, elpazarolja a rábízott javakat. Gazdája mindenféle vizsgálódás nélkül elhiszi a vádat és úgy dönt, hogy felmond intézőjének. Erről értesülve az intéző lázas ügyeskedésbe fog, urának adósaival meghamisítja az adósleveleket, így barátokat szerez magának. Abban bízik, hogy akikkel a csalás révén most jót tett, azok majd a későbbiekben viszonozni fogják neki cselekedetét, és segítségére lesznek.
A történet befejezése meglepő fordulatot tartalmaz: „Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. „Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.” Az úr tehát megdicsérte azt, akinek cselekedete egyértelműen csalás, és semmiképpen sem követendő példa. Ez a zárómondat már nem a példázat része, tehát nem az intéző megkárosított gazdája az úr, akitől a dicséret származik. A mondat már az evangélista hozzáfűzése, s ezek szerint az úr maga Jézus, tőle származik a dicséret. A dicséret pedig nem a csalásnak szól, hanem a leleményességnek és az azonnali cselekvésnek.