2017. november 21. - Kedd

   Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus
   nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és
   megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű
   volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa,
   mert Jézusnak arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett
   és megszólította: "Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell
   megszállnom." Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt
   látták, méltatlankodva megjegyezték: "Bűnös embernél száll meg." Zakeus
   azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: "Nézd, Uram, vagyonom felét a
   szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit
   adok helyette." Jézus kijelentette: "Ma üdvösség köszöntött erre a
   házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse
   és üdvözítse, ami elveszett."
   Lk 19,1-10
   Elmélkedés:
   Az evangéliumi jelenet helyszíne továbbra is Jerikó városa, ahol Jézus
   visszaadta a vak szemevilágát. A vak koldus tudta, hogy rászorul Jézus
   segítségére, Zakeus nem érzi ennek szükségét. Ő egyszerűen csak
   kíváncsi, látni szeretné Jézust. A vámosok vezetője nem is gondolja,
   hogy neki bármire is szüksége lenne az Úrtól, s nem is sejti, hogy
   milyen változást fog eredményezni életében a Jézussal való találkozás.
   Az evangélium nem számol be ugyanis Zakeus hitéről, s nem szól arról
   sem, hogy meg akarna térni vagy a koldushoz hasonlóan hangosan kérné
   Jézus segítségét. Nem feltételezhetjük, hogy azzal a szándékkal keresi
   Jézus közelségét, hogy ettől majd megváltozik az élete, de valamit
   mégis keres. Miközben az emberek gúnyosan nevetnek rajta és ujjal
   mutogatnak rá, ő csak ül csöndben a fán, s szemeivel vagy talán a
   szívével is az arra haladó Jézust keresi. És Jézus vele is csodát tesz.
   Nem a szemét, hanem az eddig érzéketlen és a mások előtt bezárt szívét
   nyitja meg. Az emberek lenézik őt, de Jézus meglátja benne az egyetlen
   elveszett bárányt, akit meg kell mentenie.
   Előfordulhat, hogy nem is érezzük azt, hogy rászorulunk Jézus
   támogatására, s nem is tudjuk, hogy mit kérjünk tőle vagy nem akarjuk
   kényelmesen elrendezett életünket megváltoztatni. Engedjük, hogy Jézus
   belépjen életünkbe és ne zárjuk ki annak lehetőségét, hogy
   megváltoztassa azt! Keressük közelségét, legyen bennünk a vágy, hogy
   lássuk őt! Fogadjuk örömmel, amikor hozzánk közeledik és megszólít
   minket!