2024. január 30. – Kedd

Evangélium

Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele.
Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: „Ha csak a ruhát érintem, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratot és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg nem tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21-43

Elmélkedés

Az evangéliumi jelenet a Jairussal való találkozással és alázatos kéréssel kezdődik, és az ő házában lányának feltámasztásával, azaz kérésének teljesítésével fejeződik be. Ebbe a történetbe ékelődik be egy másik csoda, ami útközben történik, Jézus meggyógyít egy 12 éve betegségben szenvedő asszonyt. Márk evangélista elbeszélése kiemeli, hogy egyik esetben sem tudnak már emberek segíteni. Minden bizonnyal Jairus is fordulhatott korábban orvosokhoz gyermeke érdekében, az asszony esetében pedig külön is említésre kerülhet, de egyik sem várt már emberi segítséget. Vannak határhelyzetekben, amikor az emberi képesség és tudás már nem képes elérni, csak Istenben bízhat az ember.
A jelenet érdekessége a megszólítás, ahogy Jézus szól az asszonyhoz, miután meghallgatta betegségének történetét. Ezt mondja neki: „leányom”. Jézus édesapaként viselkedik, atyai szeretettel fordul a beteg asszony felé. Úgy tekint rá, mintha a saját lánya lenne. Ez ad magyarázatot arra, hogy miért érti meg az édesapa, Jairus aggodalmát, aki atyai szeretettel van haldokló leánya iránt. Jézus a mennyei Atya jóságát közvetíti a gyógyulni vágyó asszony felé, és a mennyei Atya életet adó kegyelmet nyújtja a gyermekét szerető apának.
Gondoljunk ma arra, hogy a mennyei Atya gyermekei vagyunk, Isten a fiainak és leányainak tekint minket.