2017. április 18. – Kedd

Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” – vagyis Mester. „Ne tartóztass! – felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent. Jn 20,11-18

Jn 20,11-18

Elmélkedés:

A húsvéti beszámolók nem titkolják el az apostolok, a tanítványok és az asszonyok félelmét. Mindenki bizonytalan, kétségek között vergődik, amíg nem találkozik a feltámadt Krisztussal. Ez a találkozás a hit forrása. Ez szünteti meg a félelmeket és oszlatja el a kételkedést. A találkozás ébreszti fel és növeli az örömöt. A találkozás indít a feltámadás örömhírének továbbadására. A húsvéti történetekből azt is megtudjuk, hogy a hit születése és erősödése az apostolok, a tanítványok és az asszonyok esetében egy folyamat, fokozatosan jutnak előre a hitben. A mai evangéliumi történet szerint Mária Magdolna sem az első pillanatban ismeri meg a feltámadt Urat, hanem csak azt követően, hogy beszél vele, és nevén szólítja őt Jézus. Valami elhomályosítja látását és azt gondolja, hogy a sírkert gondozásával megbízott kertésszel beszélget. A személyes hangvétel, a személyes megszólítás nyitja fel szemét, ennek köszönhetően ismeri fel Jézust. A személyes megszólítás teszi számára lehetővé, hogy a hit által lásson. 
A hit út, amelyen lépésről lépésre haladunk. Ha az üres sír láttán sem adjuk fel a keresést, akkor biztosan találkozhatunk az Úrral. A keresés és a találkozás vágya a mi hitünknek, szeretetünknek és ragaszkodásunknak a jele. Boldogok vagyunk, ha találkozhatunk a feltámadt Krisztussal, és feltámadásának hirdetői lehetünk.