2020. június 30. – Kedd

Evangélium

Jézus egy alkalommal hajóba szállt, és tanítványai követték őt. Egyszerre csak heves vihar tört ki a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a hajót, Jézus pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, és fölkeltették: „Uram, ments meg minket! Elveszünk!” Jézus így szólt hozzájuk: „Mit féltek, kicsinyhitűek?” Aztán fölkelt, és parancsolt a szélnek meg a tengernek. Erre nagy csendesség lett. Az emberek csodálkozva kérdezték: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”
Mt 8,23-27

Elmélkedés

A vihar lecsendesítésének történetét Szent Máté evangélista egyszerű helyzetleírással vezeti be: „Jézus hajóba szállt, és tanítványai követték őt.” Most mi is beszállunk ebbe a hajóba. Nem szeretnénk más irányba menni, csak ahová Jézus tart. Vele szeretnénk menni, vele szeretnénk lenni, ezért hajóba szállunk vele. Kicsi ez a hajó, de az apostolok mellett jut nekünk is hely. És persze szép kalandnak tűnik kievezni a tengerre, ezért hajóba szállunk. Talán könnyen megtesszük ezt a lépést. Vagy mégsem? A hajó ingatag. A víz bizonytalan és kiszámíthatatlan. Könnyebb a szilárd talajon állni, mint vízre szállni. A túlsó part olyan messze van, hogy szabad szemmel alig látni. Egyesek talán most elbizonytalanodnak. A tenger mélységére gondolnak. Aztán az elsüllyedt hajók eseteire. Van itt egyáltalán valahol mentőmellény? Megnézte valaki, hogy nincs-e érvényben viharjelzés? Biztos, hogy jó ötlet hajóba szállni?
Le kell győznöm félelmeimet és vállalnom kell azt, hogy egy időre elveszítem lábam alól a biztos talajt. Csak így tudok hajóba szállni. Márpedig Jézussal érdemes hajóba szállni. Érdemes rábíznom magamat, egész életemet. Ő jól tudja, hogy hová visz ez a hajó. És én is tudom. Az innenső part a földi élet. A túlsó part a túlvilág, a mennyország, az örök élet. Ahhoz, hogy oda eljussak, hajóba kell szállnom Jézussal.
És a vihar még el sem kezdődött. Amikor Jézussal hajóba szállok, jó tudnom, hogy neki ereje, hatalma van életem viharainak lecsendesítéséhez.