2020. június 9. – Kedd

Evangélium

Jézus így tanított a hegyi beszédben: „Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”
Mt 5,13-16

Elmélkedés

Jézus folytatja a hegyen mondott beszédét a mai evangéliumi szakaszban. Két kijelentést tesz. Az első így hangzik: „Ti vagytok a föld sója.” Majd pedig ezt mondja: „Ti vagytok a világ világossága.” Szavait nem csupán tanítványi köréhez intézi, hanem egy nagyobb számú tömeghez, azokhoz, akik kíváncsiak életük értelmére és keresik életük célját. Mindkét jézusi kijelentés valójában felszólítás arra, hogy az Úr követői a föld sójává és a világ világosságává váljanak! Íme, így mutatja meg azt, hogy mi legyen az ember életének célja.
Mindkét kijelentés azt fejezi ki, hogy Krisztus tanítványainak küldetése a világhoz szól, még akkor is, ha a világ részéről üldözések és bántalmazások érik is őket Krisztushoz tartozásuk és a róla való tanúságtételük miatt. A keresztény ember hivatása így jelölhető meg: ahogyan a só ízt ad az ételnek és tartósítja azt, ugyanúgy a tanítványoknak tanítóként és tanúságtevőként jó ízt kell adniuk a világnak Krisztus örömhírének hirdetésével.
A világosság hasonlata a hiteles keresztény életpéldát jelenti. Nem önteltségből fakadó hivalkodás vagy magamutogatás ez, hanem Krisztus képviselete a világban, mégpedig szerényen és szelídséggel. A hiteles tanúságtétel eredménye nem az, hogy az ember elismerést kap a világtól, hanem az, hogy jótetteit látva Istent fogják magasztalni az emberek, és felébred bennük a vágy, hogy ők is Jézus követői legyenek.