2017. december 4. - Hétfő

   Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados
   járult eléje, és így szólt: "Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és
   szörnyen kínlódik." Jézus így felelt: "Megyek és meggyógyítom." A
   százados ezt válaszolta: "Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj,
   hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár
   alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az
   egyiknek: "Menj!" - elmegy; a másiknak: "Jöjj ide!" - akkor hozzám jön;
   és szolgámnak: "Tedd ezt!" - és megteszi."
   Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez:
   "Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben.
   Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról,
   és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek
   országában."
   Mt 8,5-11
   Elmélkedés:
   Az evangéliumi jelenetben egy katonatiszt és Jézus párbeszédét
   olvassuk. A szereplők bemutatásakor Máté evangélista kiemeli, hogy a
   katonatiszt, a százados pogány származású, azaz nem zsidó. Jól ismerjük
   a történelmi helyzetet: abban az időben a zsidók nem rendelkeztek
   független állammal, hanem a Római Birodalom fennhatósága alatt álltak.
   Az elnyomó hatalom és a függetlenségéről le nem mondó és azért küzdő
   ország lakosai között nap mint nap tetten érhető volt a feszültség. A
   két szereplő, Jézus és a százados, mind vallásilag, mind nemzetiségileg
   ellentétes oldalon állt.
   A százados ezt a vallási és származási falat bontja le, amikor római
   létére egy zsidótól kér segítséget, hatalommal rendelkező
   parancsnokként egy egyszerű embertől vár segítséget. Lebontja továbbá
   az előítéletek falát. Korábban biztosan több orvos is próbálhatott
   segíteni szolgáján, de nem tudtak eredményt elérni. Tehetetlenségük
   alapján mégsem gondolja azt, hogy nincs remény, nincs lehetőség. Nem
   törődik bele a helyzetbe, hanem hitét kifejezve kéri Jézus
   közbeavatkozását. Elöljáró létére mondhatta volna azt is, hogy nem
   törődik szolgája bajával, majd lesz helyette másik beosztottja, aki
   szolgálatára áll, de benne mégsincs ilyen lemondás. Parancsnok létére
   most nem követel, nem ad utasítást, hanem kér, mégpedig alázattal és
   hittel kér.
   Magatartása legyen számunkra példa, hogy kéréseinket milyen lelkülettel
   terjesszük Isten elé.