2017. november 6. - Hétfő

   Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála
   étkezzék. Étkezés közben a házigazdához fordult: "Amikor ebédet vagy
   vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat,
   se gazdag szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked.
   Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat.
   Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az
   igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat."
   Lk 14,12-14
   Elmélkedés:
   A múlt szombati evangéliumi szakasz folytatását olvassuk a mai napon.
   Akkor a vendégekhez intézte szavait Jézus, figyelmeztetvén őket, hogy
   legyenek alázatosak, ne törekedjenek az első helyekre. Ma pedig a
   vendéglátó számára fogalmazza meg intelmeit. Abban az időben szokás
   volt az étkezésekre vendégeket hívni, főként rokonokat és barátokat.
   Rendszerint érvényesült a kölcsönösség elve: aki meghívott volt,
   igyekezett mielőbb viszonozni a meghívást. Jézus azt ajánlja, hogy a
   vendéglátáskor lépjünk túl ezen a megszokott vendégkörön és olyanokat
   lássunk vendégül, akik élethelyzetüknél fogva nem tudják azt
   viszonozni. Ne a viszonzás reményében tegyünk jót, mert a
   jócselekedetek értéke az önzetlenségben és az ingyenességben van.
   Jézus tanácsának azonban van egy másik szintje is. A példázat
   házigazdájában magát Istent ismerhetjük fel, aki meghív minket a vele
   való szeretetközösségre. Isten jóságát aligha tudjuk emberként
   viszonozni. Isten jól látja szegénységünket, lelki bénaságunkat és
   vakságunkat, mégsem fordul el tőlünk, ahogyan sok jómódban élő személy
   elfordul szükséget szenvedő embertársától. Isten lehajol hozzám,
   irgalmával gyógyítani akar minket, vendégül akar látni, ünnepelni
   szeretne velünk, örömmel szeretne minket megajándékozni. Boldogok
   vagyunk, ha elfogadjuk hívását és vendégei lehetünk.