2021. augusztus 30. – Hétfő

Evangélium

Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: „Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!” Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,16-30

Elmélkedés

A mai evangéliumot olvasva könnyen magunk elé képzelhetjük az egykori eseményt. Jézus megérkezik Názáretbe. Most nincsenek vele a tanítványai, egyedül érkezik. Az utcák elhagyatottak. Ismeri a járást, otthon van, egyenesen a zsinagógába megy. Minden szem ösztönösen felnéz, minden száj tátva marad a csodálkozástól. Régen látták már, egyesek alig ismerik fel, eltelik pár másodperc mire rájönnek, ki ő. Nem számítottak jövetelére, de szívesen fogadják. Néma tekintettel köszöntik, ez most nem a hangoskodás ideje, majd később, az istentisztelet után lesz idő beszélgetni vele. De ha már itt van, olvasson ő az írásokból és fűzzön hozzá magyarázatot, hiszen az a hír járja, hogy mindenütt milyen nagy bölcsességgel tanítja az embereket. És az is hírlik, hogy csodákra képes. Tegyen most is csodát!
A kezdeti helyeslést követően szavai nagy felháborodást váltanak ki, és mindenki szembefordul vele. Az ellenségeskedés odáig fajul, hogy az életére akarnak törni. Szavai arra indították a názáretieket, hogy színt valljanak. Úgy vélték, hogy jól ismerik Jézust, aki az ő körükben nevelkedett, e városban töltötte fiatalkorát. Most viszont olyan dolgokat állít magáról, hogy ő az Isten küldötte s ez elfogadhatatlan számukra.
Egyszer nekünk is színt kell vallanunk, nem halogathatjuk örökké a döntést. A Jézus melletti elköteleződés nem könnyű, de érdemes tanítása szerint élnünk.