2021. január 18. – Hétfő, Árpád-házi Szent Margit

Evangélium

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

Elmélkedés

A mai napon ünnepelt Szent Margit Jézusra, mint sziklára építette életét. A szerzetesi szabályok, a napirend pontos megtartása, az elöljárók iránti feltétlen engedelmesség, a mindenkori megbocsátás jellemezték őt. Lelkes szeretettel ragaszkodott az őt szerető Istenhez, mert a szeretetkapcsolat értékesebb volt számára, mint előkelő származása, királyi méltósága. Szent Margit a vezeklés csodálatos példája: nem csak a saját vétkeiért, hanem mások helyett és másokért is bűnbánatot tartott, a szenvedő Krisztus szemléléséből merített erőt és szenvedéseit másokért ajánlotta fel. Hősiessége, a magyar nemzetért való vezeklése és engesztelése tetszésre lelt Isten szemében.
Árpád-házi Szent Margit ünnepén az evangéliumban a lakodalomra várakozó tíz szűzről olvasunk. A példázat a mennyek országáról és annak eljövetelére való várakozásról szól. Emiatt helytelenül értelmeznénk, ha úgy gondolnánk, hogy önzőek és irigyek voltak azok, akik nem adtak olajukból a többieknek. A hagyományos magyarázat szerint ugyanis az olaj az emberi jócselekedeteket jelképezi, amelyek biztosítják az emberek számára az üdvösséget. Mások jócselekedeteivel dicsekedve nem juthat senki az üdvösségre, illetve ezek a jócselekedetek nem tulajdoníthatók el senkitől. A földi élet során mindenkinek elegendő ideje van ahhoz, hogy gondoskodjon a mennybe jutásról. Az üdvösség elnyeréséért való állandó fáradozás mindenkinek kötelessége és mindenkinek személyes felelőssége.