2020. június 29. – Hétfő, Szent Péter és Szent Pál apostolok

Evangélium

Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”
Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”
Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
Mt 16,13-19

Elmélkedés

A mai evangélium szerint Jézus a következőket mondja: „Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat.” Nem előzmény nélküli ez a Pétert érintő kijelentés. Amikor testvérének, Andrásnak a hívására Péter először találkozik Jézussal, akkor ez a találkozás így történik: „Jézus rátekintett és így szólt hozzá: te Simon vagy, János fia, de Kéfás lesz a neved, ami annyit jelent, hogy kőszikla” (Jn 1,42). Jézusnak nem volt szokása az általa meghívott személyek nevének megváltoztatása, de Péter esete kivétel. Az ószövetségi hagyományban, valahányszor valaki új nevet kap Istentől, az egyúttal azt is jelzi, hogy Isten megbízza őt valamilyen küldetéssel, szolgálattal. Így kapja Ábrám Istentől az Ábrahám nevet, s vele azt az ígéretet, hogy sok nép atyja lesz (vö. Ter 17,5). Felidézhetjük még Jákob esetét is, aki az éjszakai küzdelem után kapja az Izrael nevet (vö. Ter 32,28). Amikor Jézus mindjárt az első találkozásuk alkalmával új nevet ad Péternek, akkor ezzel előre jelzi, hogy majd valamilyen új feladattal fogja őt megbízni.
Jézus szavaiból kiderül, hogy Péter hitvallása nem emberi bölcselkedésnek az eredménye, hanem azt mondja, azt vallja meg Jézus személyéről, amit az Atya kinyilatkoztatott neki. A hit tehát az Atya ajándéka. Péter hite is és az én hitem is a mennyei Atya ajándéka.