2019. december 30. – Hétfő

Evangélium

Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,36-40

Elmélkedés

Jézus templomi bemutatása alkalmával két idős személy köszönti az újszülött gyermeket, Simeon és Anna. Az utóbbiról olvasunk a mai evangéliumban. Várakozás jellemezte őt életében. A hosszú időn át, egy életen át tartó türelmes várakozás. A várakozás nem volt tétlen számára. Imádkozott és böjtölt, állandóan a templomban időzött. A várakozó ember sokszor elveszíti a türelmét. Olykor értelmetlennek, hiábavalónak tartja a várakozást. Elveszíti hitét abban, hogy egyszer teljesülni fog a kapott ígéret. A türelmetlen várakozó siettetni akarja az eseményeket, hogy amit vár, az minél hamarabb megtörténjék.
Anna nem így várakozott. Ő megsejtette, hogy a várakozás átalakítja az embert. Figyelmessé teszi Isten és az ő titkai, tervei iránt. Figyelmessé teszi a jelek felismerésére. Elgondolkodtatóvá teszi a jelek értelmezésére. A várakozó ember a nyugtalanság és a nyugalom feszültségében él. Nyugtalan, mert nem tudhatja előre, hogy mikor fog bekövetkezni, amit vár. Ugyanakkor belső megnyugvás tölti el, mert hiszi, hogy amit Isten megígért, az egyszer biztosan be fog következni.
Anna várakozása, áldozathozatala, böjtölése és imádsága végül meghozta gyümölcsét: megláthatta a Megváltót, Jézust.
Tudok-e türelmesen várakozni az Úrra, az ő üzenetére, megszólalására? Észreveszem-e, amikor belép lelkem templomába?