2018. június 28. - Csütörtök

   Abban az időben Jézus így fejezte be a hegyi beszédet: "A mennyek
   országába nem jut be mindenki, aki azt mondja nekem: Uram! Uram! Csak
   az, aki mennyei Atyám akaratát cselekszi. Azon a napon sokan mondják
   majd nekem: Uram, Uram! Hát nem a te nevedben prófétáltunk? Nem a te
   nevedben űztük ki az ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát?
   Én akkor kijelentem majd nekik, hogy nem ismertelek soha benneteket.
   Távozzatok színem elől, ti, gonosztevők! Mert mindaz, aki meghallgatja
   szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki
   a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a
   szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára
   épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az
   ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a
   zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak; az
   összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle." Ezzel Jézus befejezte a
   hegyi beszédet. A népsokaság elragadtatással hallgatta tanítását, mert
   úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az ő
   írástudóik.
   Mt 7,21-29
   Elmélkedés:
   A mai evangéliumi részlet Jézus kijelentésével kezdődik: "A mennyek
   országába nem jut be mindenki, aki azt mondja nekem: Uram! Uram! Csak
   az, aki mennyei Atyám akaratát cselekszi." Nem elegendő tehát a szóbeli
   hitvallás, azaz annak kifejezése, hogy valaki elismeri Jézust élete
   urának, hanem szükségesek az Isten iránti hitből fakadó cselekedetek. A
   mennyei Atya akaratát az teszi meg, aki engedelmeskedik Istennek, nem
   csupán ismeri az ő parancsait, hanem tettekre is váltja azt életében.
   Az amúgy is egyértelmű mondást Jézus egy példázattal szemlélteti. A
   háza számára szikla alapot választó ember valóban bölcs, hiszen az
   általa épített ház kiállja a természeti viharokat. Hozzá hasonlítanak
   azok, akik megteszik Isten parancsait. Akik viszont, bár jól ismerik
   Isten törvényeit, mégsem aszerint élnek, ahhoz az emberhez
   hasonlítanak, aki ingatag talajt választ háza számára, amely az első
   viharban romhalmazzá válik.
   Jézus ezzel a hasonlattal zárja le hegyi beszédét, amelyet
   felszólításként értelmezhetünk. Felszólítás, hogy az emberek valósítsák
   meg, tegyék meg mindazt, amit Jézus tanított. A beszéd ugyan
   befejeződik, de a hallgatóság számára most kezdődik annak gyakorlati
   megvalósítása a vallási életben. Az evangéliumi tanítás megélésével
   válok Isten gyermekévé.