2018. június 7. - Csütörtök

   Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: "Melyik az első a
   parancsok közül?" Jézus így válaszolt: "Ez az első: Halld, Izrael! Az
   Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes
   szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A
   második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél
   nincs nagyobb parancsolat."
   Az írástudó erre azt válaszolta: "Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő
   az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes
   szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni,
   embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér
   minden égő- vagy véres áldozatnál." Jézus az okos felelet hallatára
   megdicsérte az írástudót: "Nem jársz messze Isten országától." Ezután
   több kérdést már nem mertek neki föltenni.
   Mk 12,28b-34
   Elmélkedés:
   A Jézussal szembeni vitákban valamennyi politikai és vallási csoport
   képviselője bemutatkozott. A főpapok, az írástudók, a farizeusok, a
   Heródes-pártiak és a szadduceusok sikertelen próbálkoztak ravasz
   kérdéseikkel, Jézus bölcs válaszai meghátrálásra kényszerítették őket.
   Most egy magányos írástudó lép Jézus elé, aki a legfőbb parancsról tesz
   fel kérdést. Bár a vitabeszédek valamennyi szereplője rossz szándékkal
   közeledik, és bár a Máté és a Lukács szerinti változatban ez utolsóként
   fellépő írástudó is próbára akarja tenni Jézust, az ő esetében Márk
   evangélista nem tesz olyan kijelentést, amely ellenséges szándékra
   utal. Jézus is más hangnemben beszél vele, mint korábbi
   vitapartnereivel, nagyon elismerően szól hozzá.
   A legfőbb paranccsal kapcsolatban Jézus nem mond újdonságot. Az
   istenszeretet parancsa ismert volt mind a kérdező, mind bármely zsidó
   ember számára a Második törvénykönyvből (vö. MTörv 6,4-5). Majd pedig
   hozzákapcsolja az emberszeretet parancsát, amely a Leviták könyvében
   található (vö. Lev 19,18). E két szöveget idézi Jézus szó szerint.
   Szavainak újdonságát az adja, hogy e kettőt egymás mellé helyezi.
   Véleménye szerint hamis az az istenszeretet, amely elfordul a
   felebaráttól és nem igaz az olyan embertársi szeretet sem, amely nem az
   istenszeretethez társul. A kettőt ugyanis nem lehet egymással szemben
   kijátszani.
   Természetesen nem elegendő elméletileg tudni a szeretet kettős irányú
   parancsát, hanem gyakorolni is kell a szeretetet.