2018. május 10. - Csütörtök

   Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: "Még egy kis idő és már
   nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem, (mert az
   Atyához megyek.)" Tanítványai erre így tanakodtak: "Mit akar mondani
   ezzel: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és
   viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy:
   Még egy kis idő? Nem értjük, mit beszél." Jézus észrevette, hogy
   kérdezni akarják, így szólt tehát hozzájuk: "Azon tanakodtok, hogy azt
   mondtam: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő
   és viszontláttok engem? Bizony, bizony, mondom nektek: Sírni fogtok és
   jajgatni, a világ pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok
   örömre fordul."
   Jn 16,16-20
   Elmélkedés:
   Az evangéliumokban többször is rácsodálkozhatunk arra, hogy Jézus
   prófétai módon beszél, azaz olyan dolgokat tár fel tanítványainak vagy
   a népnek, amelynek megvalósulása a jövőben várható. Nem érdemes
   csodálkoznunk azon, hogy éppen az ilyen jellegű prófétai kijelentéseit
   értik a legkevésbé azok, akik hallják, gondoljunk csak például arra,
   amikor tanító útja során háromszor is beszél arról, hogy szenvednie
   kell, megölik, de feltámad a halálból. A mai evangéliumban is egy ilyen
   kijelentés hangzik el: "Még egy kis idő és már nem láttok engem, és
   ismét egy kis idő és viszontláttok engem." Érthető, hogy e szavak
   értetlenséget váltanak ki a tanítványokból. E prófétai kijelentéseknek
   éppen az a lényege, hogy eljön majd megvalósulásuk pillanata és akkor
   megvilágosodik a tanítványok előtt, hogy az Úr miért is mondta ezeket
   korábban.
   Eltávozásáról és visszajöveteléről is így beszél Jézus. Eltávozásán
   halálát, visszajövetelén pedig feltámadását kell értenünk. Láthatjuk,
   hogy az emberi gondolkodás milyen könnyen félrecsúszik, hiszen az
   apostolok megragadnak a "kis idő" titokzatosságán és nem figyelnek a
   lényegre, beletemetkeznek a távozás okozta szomorúságba és nem
   gondolnak a visszatéréskor rájuk váró örömre, arra a maradandó örömre,
   amelytől senki sem foszthatja meg őket. Az örömet meghirdető prófétai
   szavak a feltámadás utáni találkozásokban valósulnak meg.