2018. április 12. - Csütörtök

   Abban az időben így tanított Jézus: "Aki a mennyből jön le, az mindenki
   fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi
   dolgokról beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról
   tesz tanúságot, amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki
   sem fogadja el. Ám, aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy
   az Isten igazmondó. Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten
   nem adja szűkösen a Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az
   ő kezébe helyezett. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig
   nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten
   büntetése sújtja."
   Jn 3,31-36
   Elmélkedés:
   Úgy tűnhet, hogy a mai evangéliumi rész még a Nikodémussal folytatott
   párbeszédhez tartozik, valójában azonban már nem neki szólnak Jézus
   szavai. János evangélista ebben a részben Jézus mondásaiból egy olyan
   beszédet formál, amely megvilágítja a korábbi beszélgetés témáját, azaz
   a megváltás és a szeretet titkát, a kereszt titkát.
   A hit Isten megismerésének útja. Ezen az úton ráébredünk arra, hogy
   Isten legfőbb tulajdonsága a szeretet, az ő lényege a szeretet, Isten
   maga a szeretet. János mintegy vallomásszerűen írja: "Megismertük a
   szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, és mi hittünk a
   szeretetnek" (Jn 4,16). Isten szeretetének az a legnagyobb foka, hogy
   az Atya elküldi Fiát, Jézust a világba, aki feláldozza magát a
   kereszten. Bár bűneink miatt ítéletet és büntetést érdemelnénk, és bár
   oly sokszor megbántjuk Istent bűneinkkel, ő nem akar emiatt büntetni
   minket, hanem kész megbocsátani, Isten nem szeretne minket elítélni,
   hanem a végsőkig elmegy annak érdekében, hogy megmentsen minket. Ha
   ennyire határtalan az isteni szeretet, akkor mi miért vagyunk
   kicsinyesek, amikor az ő szeretetének viszonzásáról vagy a felebaráti
   szeretetről van szó? Utánozzuk Isten nagylelkű szeretetét!
   Ha hiszünk Jézus megváltó halálában és üdvösségünket kiérdemlő
   feltámadásában, mint az isteni szeretet jelében, akkor a hit útja új
   távlatként, új célként nyílik meg számunkra. Ez az út a halálon és a
   feltámadáson át az örök életre vezet.