2017. december 7. - Csütörtök

   A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Nem mindaz, aki azt
   mondja nekem: Uram, Uram! - jut be a mennyek országába, hanem csak az,
   aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és
   tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára
   építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a
   házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Mindaz pedig, aki
   hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga
   emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár,
   süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz
   lett belőle."
   Mt 7,21. 24-27
   Elmélkedés:
   A homokra és a sziklára épült házról szóló példabeszédet olvassuk a mai
   evangéliumban. Talán ez Jézus legszemléletesebb hasonlata. Az egykori
   hallgatósághoz hasonlóan mi is könnyen magunk elé tudjuk képzelni a
   bölcs ember építkezését, aki gondosan kiválasztja házának helyét,
   sziklára épít, hogy biztosan álljon háza. Az oktalan ember ezzel
   szemben homokra épít, úgy gondolja, hogy ez is megfelelő alap lesz
   otthona számára. Eddig rendjén is van a dolog, hiszen mindkét ház
   megépül. Az első vihar azonban próbára teszi az épületeket, az egyik
   sérülés nélkül áll, a másik viszont romba dől. Jézus szavai szerint a
   sziklára építő okosak azokat az embereket jelképezik, akik nem csak
   hallgatják, hanem meg is tartják az ő tanítását. A homokra építő balgák
   pedig azokat jelentik, akik megelégszenek a tanítás hallgatásával, de a
   hallottakat nem váltják cselekedetekre.
   Amikor most az adventi időszakban olvassuk ezt a példabeszédet, akkor
   érdemes kiolvasnunk belőle azt a tanulságot, hogy nem elég megismernünk
   Jézus tanítását, nem elég olvasnunk azt, hanem erre kell építenünk
   keresztény életünket. A szóbeli hitvallás csak egyik része a
   tanúságtételünknek. A másik része, hogy az irgalmasság cselekedeteit
   gyakoroljuk embertársaink felé. Ebből fogják majd ők felismerni, hogy
   általunk az irgalmas Isten közeledik feléjük.