2017. március 16. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek."

Lk 16,19-31

Elmélkedés:

Jézus nagyon szemléletes példázatot mond a szegényről és a gazdagról. A szegény embert Lázárnak hívják, neve fel van tehát írva az élet könyvébe, a gazdag névtelenségben marad. Az Úr szavai alapján könnyen magunk elé képzelhetjük a jelenetet, amely lehet, hogy csak egy kitalált eset, de akár elő is fordulhatott, hiszen a régmúlt időkben is megvolt a szegények és gazdagok közti mérhetetlen különbség ugyanúgy, mint napjainkban. A példázat szerint a gazdag bővelkedik mindenféle evilági jóban, semmiben nem szenved hiányt, a szegény Lázár viszont teljes nélkülözésben él. Bár a két szereplő összekapcsolódik a történetben azáltal, hogy Lázár a gazdag házánál tengeti életét, kettejük között mégis láthatatlan határ húzódik, s ez a határ átjárhatatlan. A szegény Lázár számára nincs lehetőség arra, hogy kiemelkedjen sanyarú sorsából, a gazdag pedig nyilvánvalóan nem akarna szegénnyé válni, mert akkor nem élvezhetné tovább gazdagságának előnyeit. 
A túlvilágon is éles határ húzódik kettejük között, amely szintén nem átjárható egyik oldalról sem. De itt már a szegénynek van jobb sora, élvezheti Isten jelenlétét, míg az, aki a földön dúsgazdag volt, most egészen szegény, nincstelen, mert nem részese az Istennel való közösségnek. A történet tanulsága az, hogy az evilági bővelkedés, a vagyonban való gyarapodás könnyen akadálya lehet az üdvösségnek, mert bezárja szívünket a szegények előtt.