2019. december 19. – Csütörtök

Evangélium

Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten éltesebb korúak voltak.
Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet.”
Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú.” Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.” A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett nekik, de néma maradt.
Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem az Úr – mondta –, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”
Lk 1,5-25

Elmélkedés

Evangéliumának rövid bevezetése (vö. Lk 1,1-4) után Szent Lukács evangélista két hírüladást közöl, az első Keresztelő János, a második Jézus születéséről szól. A két leírás sok hasonlóságot tartalmaz, amelyek közös nevezője, hogy minden Isten akarata szerint történik. A két leírás közti különbségek pedig azt hivatottak kiemelni, hogy Jézus személye mennyivel nagyobb Keresztelő János személyénél.
A mai evangéliumi rész a Keresztelő születésének körülményeit ismerteti. A templom szolgálatában álló Zakariás már idős, felesége szintén, ezért nem számíthatnak arra, hogy gyermekük születik. De ami emberileg lehetetlen, az nem lehetetlen az Isten számára! Isten csodás módon beleszól az életükbe és megajándékozza őket azzal, hogy gyermekük születhet. De nem azért születhet gyermekük, mert ők ezt akarták vagy sokat imádkoztak volna ezért, hanem mert az Isten akarta. Nem akkor születik gyermekük, amikor ők várták, hanem amikor Isten úgy gondolta, hogy eljött az ideje.
A történetben megmutatkozik Zakariás részéről az emberi hitetlenség. Nem csupán megdöbbenés vagy értetlenség, hanem hitetlenség. Az angyal ezt mondja neki: „mivel nem hittél szavamnak, megnémulsz.” De még ez az emberi hitetlenség sem állhat annak útjába, hogy Isten terve és ígérete megvalósuljon, mert Isten gondoskodik róla, hogy Zakariás hitetlensége megszűnjön.
Hogyan fogadom, amikor Isten közli velem szándékát?