2019. december 5. – Csütörtök

Evangélium

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.”
Mt 7,21. 24-27

Elmélkedés

Ingoványos világban, hajlékony tömegek között és változékony eszmék áramlataiban keressük a biztos, a sziklaszilárd alapokat. Mert nem szeretnénk elsüllyedni, nem akarjuk megtöretni egyenes gerincünket és nem szeretnénk sodródni. Biztos léptekkel szeretnénk haladni az úton, emberi méltóságunk és szabadságunk tudatában szeretnénk előbbre jutni, tudva, hogy nem a véletlen, nem a sors, de nem is az éppen divatos korszellem határozza meg végső célunkat, hanem az üdvözítő Isten. Éppen ezért megnyugtató számunkra Jézus példabeszédét olvasni a homokra és a sziklára épült házakról. Az egyik könnyen, gyorsan összeomlik, a másik kiállja az időjárás viszontagságait. Ezek az épületek, ezek a házak emberi életeket jelképeznek, a mi életünket. Mi építjük ezeket és a mi felelősségünk, hogy milyen alapot, milyen építőanyagot választunk.
Könnyelműség volna részünkről, ha megelégednénk azzal, hogy szívesen hallgatjuk az Úr tanítását, helyeseljük azt és talán még lelkesedünk is érte, de nem akarnánk e tanítás szerint élni. A könnyelműség homokvárát ugyanis gyorsan elmossa egy tetszetős újdonság. Megélni és megvalósítani Jézus tanítását, engedelmeskedni Istennek és teljesíteni a mennyei Atya akaratát, igen, ez az a szikla alap, amelyre életünket építeni érdemes. Rossz szokásaink, gyarlóságaink és bűneink homokszemei kiperegnek talpunk alól. Álljunk inkább az életszentség kősziklájára!