2018. augusztus 16. – Csütörtök

Evangélium

Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. 
Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.” Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte, elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra. 
Mt 18,21-19,1

Elmélkedés

Jól tudjuk, hogy a lelki sebek lassan gyógyulnak. Ha valakit bántás ér, megsértik őt, időbe telik, mire túl tud lépni a sértésen. Talán egyeseknél ez gyorsabban történik, mint másoknál, de senkinél sem azonnal. A rosszat nem tudjuk meg nem történtté tenni, az időben nem tudunk visszalépni, a begyógyult sebek helye sokáig látszik, talán nem is múlik el soha nyomtalanul. A másik személytől elszenvedett bántás, erőszak vagy fenyegetés nyomot hagy lelkünkben, személyiségünkben, főként, ha az illető korábban bizalmunkat élvezte, szeretetkapcsolatban éltünk vele. A lelki sebek gyógyulásának egyetlen lehetősége a megbocsátás. Ennek jelentőségéről, határtalanságáról olvasunk a mai evangéliumban. „Hetvenszer hétszer” kell megbocsátani, tanácsolja Jézus, amely nem azt jelenti, hogy ha négyszázkilencven alkalommal megbocsátunk valakinek, akkor többet már nem kell, hanem azt, hogy a megbocsátás tekintetében nincs helye a méricskélésnek, a számolgatásnak, hiszen Isten felénk megnyilvánuló irgalma is végtelen. 
Ha nem tudunk megbocsátani, akkor a harag, a gyűlölet, az ellenszenv elhatalmasodik bennünk, eluralkodik gondolatainkon és leköti erőinket. Gondolataink a sérelem körül forognak, a rossz emlékeit nem tudjuk elfelejteni. 
Sokan azért nem jutnak el a megbocsátásig, mert a másiktól várják az első lépést, azaz a bocsánatkérést. A tapasztalatok szerint nem érdemes erre várni, mert lehet, hogy a másik személy soha nem jut el annak felismerésére, hogy megbántott. Tedd meg te az első lépést, lépj túl a sérelmeken!