Sokszor kénytelenek vagyunk megállni, mert úgy érezzük, az életünk mellékvágányra kényszerült. Van, hogy elkeseredünk, egy betegség miatt, vagy azért mert egy kapcsolatunk ment tönkre, és még éjszaka is azon töprengünk, hogy hol rontottuk el. Nem, vagy nehezen tudjuk elfogadni, belátni, hogy Isten velünk van, és minden történés az Ő menetrendje szerint és tudtával történik. Sajnos, a viharban, a bajokban azért nem vesszük észre Istent, vagy nem találjuk a megoldást, mert a bajok elvonják a figyelmünket és megterhelt lélekkel nem látjuk, vagy nem találjuk a megoldást. - Gyakran előfordul, hogy a rossz történésekkel azonnal kezdeni akarunk valamit, de ezzel csak rosszabbat teszünk, mivel a félelem, a bennünk lévő feszültség miatt, még jobban kimerítjük magunkat. Van, hogy bizony meg kell állnunk, le kell nyugodnunk, hogy tudjuk látni az előttünk álló utat! Amikor megnyugodtunk, akkor már látjuk, hogyan kerülhetjük meg, vagy oldhatjuk meg az akadályt. A bajokban, betegségben elgondolkodhatunk azon is, hogy Isten, most egy fontos leckére akart, akar megtanítani bennünket, hogy legközelebb elkerüljük a rossz történéseket, betegségeket. Amikor pedig kérjük Isten segítségét, akkor Ő segít. - Isten mindig szól hozzánk, csak nem ismerjük fel a hangját, mert majdnem mindig csendesen, halkan szól. Gyakran szól a gondolatainkon, egy családtagunkon, egy barátunkon, vagy valaki által. De, szólhat egy körülményen keresztül, vagy épp a Szentírás olvasásakor is. Igaz, legtöbbször a csendben, és csendesen szól, és ha meghalljuk csendes szavát, egyből érezzük azt a tökéletes békességet, amivel betölt minket. Nyilván tegyük meg amit tehetünk, de ne türelmetlenül, vádolva Istent, vagy másokat, hanem békességben, és bízzuk a többit a jó Istenre. Így és ekkor fogjuk megtapasztalni, hogy minden a helyére kerül és megoldódik.Istenünk! Köszönjük, hogy velünk vagy és szeretsz! Add, hogy meghalljuk csendes szavaidat, ahogyan meghallotta Szűz Mária, és mi is engedelmesen a szerint cselekedjünk! Köszönjük!