MEGHALLHATOD ISTEN HANGJÁT
5. Fejezet 4. rész
Szellemi egyensúly

"Az Úrtól való szövétnek az embernek szelleme, aki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét." (Példabeszédek 20,27) Valójában akárhogyan jut is el hozzánk az Úr hangja, mindig a belső embernek kell bizonyságot tennie. Olyan ez, mint egy villanykörte, ami felgyullad a szellemünkben. Az újjászületéskor nem a test, hanem a szellem újul meg. A fizikai test nyilvánvaló módon nem változik meg; a valódi személy (a szellem) lesz vadonatúj. Isten a szellemünkön keresztül vezet minket. Isten nagyon gyakorlati módon tanít meg minket az igazságról szóló bizonyságtétel felismerésére. Mindenekelőtt: Ő sosem mond ellent az Igének. Köszönet Istennek az írott Igéért, mert az őriz minket az eretnekségekkel és azokkal az emberekkel szemben, akik arra hivatkozva, hogy Isten hangját hallották, valami "új" tanítást hirdetnek. Másodszor, a Szent Szellem egy "ismeretet" ültet el a szellemünkbe, amikor bizonyságtételről, vagy annak hiányáról beszélünk. Mindenki egy kicsit másként tapasztalhatja ezt meg. Kétségtelenül létezik pozitív és negatív bizonyság és az idők folyamán a hívőnek egyre érzékenyebbé kell válnia erre. A Szent Szellem bizonyságtételének egyik leggyakoribb módja az, hogy Ő "megelevenedik" a szellemünkben. Ezt leírhatnánk úgy, hogy a belső ember nagyon könnyű lesz, vagy békesség árad szét benne. Lehet ehhez hasonló érzés, ami előbb-utóbb ismerőssé válik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármely bizsergés szükségszerűen a Szellem bizonyságtétele. Beletartozik ebbe Isten ismerete, az Ő útjainak megértése. Ahogyan egy hívő bizonyossá válik az üdvössége felől és eltűnnek kétségei afelől, hogy újjászületett-e, mindannyian egyre biztosabbá válhatunk a Szellem bizonyságtételében lényünk belsejében. Mi a Szent Szellem figyelmeztetése? Szinte ugyanolyan gyakorisággal, ahogyan valaki a bizonyságtételről beszél, halljuk a Szellemben kapott „figyelmeztetés” fogalmát. Ahogyan a Szent Szellem bizonyságot tesz az igazságról, az igazság hiányát is jelezheti és figyelmeztethet is a szellemünkben. Ilyenkor egyszerűen nem tesz bizonyságot valamiről. A figyelmeztetés, éppen úgy, mint a bizonyság, a Szent Szellemmel való bensőséges barátságból fakad, ami a hívő szívében fejlődik ki. Ahelyett, hogy belső emberünk könnyű lenne, vagy tűz égne benne, lehet, hogy hirtelen nehézzé válik, vagy az élet hiányát érezzük. Ugyanennek másik kifejezési módja egy hirtelen "halottság" a szellemünkben, vagy egy süllyedő, az életet elszippantó érzés olyasvalamivel kapcsolatban, amit hallunk. A Szent Szellem ilyenkor lényegében azt mondja: „Ezzel nem értek egyet; ez nem igaz”. Ez sem jelenti azonban azt, hogy bármely lehetséges érzésünk szükségszerűen figyelmeztetés. Lehet pillanatnyi unottságunk, vagy érdektelenségünk valami iránt, ami elhangzik. Meg kell tanulnunk ismerni a Szent Szellemet, és könyörtelenül őszintének kell lennünk magunkhoz. Ámen!