Sokan, még a családtagukat, rokonukat is kitagadják, megtagadják, haragszanak, gyűlölik,, mert - „Nem úgy viselkedik ahogyan szeretnék.” – Mi hogyan viselkedünk, mit teszünk a szorult, nehéz helyzetekben? Van bennünk lelki erősség, hűség, és megbocsátás? Amikor szükség lenne önmérsékletre, irgalomra, és nagylelkűségre, mi meg tudjuk – e adni az ellenünk vétkezőknek? - - „Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte, és úgy kérlelte: „Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek.” Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: „Add meg, amivel tartozol!” Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: „Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!” De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt hozzá: „Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad?” És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.” Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte, elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra. ( Mt 18,21–19,1 ) Olvassuk figyelmesen Teréz anya írását: A megbocsátásról… ( részlet )
„A megbocsátáshoz nagy szeretetre van szükség; ahhoz pedig, hogy felejteni tudjunk, nagy alázatra. A megbocsátás csak akkor teljes, ha felejteni is tudunk. Amíg nem tudunk valamit egészen elfelejteni, nem bocsátottuk meg teljesen. Mindig a szelídség – vagy szeretet, együttérzés, és az alázat teszi teljessé a megbocsátást. Mielőtt megbocsátunk valakinek, fel kell ismernünk, hogy magunk is megbocsátásra szorulunk.”
Istenünk! Köszönjük, hogy szeretsz, és kész vagy hetvenszer hétszer is megbocsátani, és kérhetünk bocsánatot mindennap Tőled, és Te megbocsátasz. Bocsásd meg, hogy mi kicsinyesen számon tartjuk az ellenünk elkövetett vétkeket. Istenünk, ne engedd, hogy a harag, a gyűlölet megmérgezze az örömünket, és elválasszon azoktól, akikre valamiért haragszunk. Segíts szívből megbocsájtani minden ellenünk vétőnek! Ámen