Minket is hívtak már meg ebédre, vacsorára vagy lakodalomba. Az étkezés folyamán sok előírást kell figyelembe vennünk. Bármilyen jóakarattal igyekszünk is ezeket megtartani, könnyen előfordulhat, hogy egyik - másik szabályt mégis megsértjük. Talán mindnyájan megéltünk már ilyen helyzetet, állami, egyházi és magán ünnepségeken egyaránt. Jobb esetben szerényen meghúzódtunk a hátsó sorban, és nem kellett szégyenszemre átadni helyünket. Rosszabb esetben még ma is, évek múltán, duzzogunk és méltatlankodunk, hogy mi jobb helyet érdemeltünk volna. Jézus is látta az emberek viselkedését, és ezért adta, adja ma is a következő tanácsot: „Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakodalomra hívnak, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: „Add át a helyedet neki!” És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: „Barátom, menj följebb!” Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.” ( Lk 14, 1. 7 - 11 ) Jézus azt javasolja, hogy mindenkiben legyen alázat, nagylelkűség és várja ki az ültetést. Azt javasolja: „ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is”. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: „Add át a helyedet neki!” És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.” Jézus normája: „aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják”. Tudjuk, vannak okos házigazdák, akiknek a szeretet parancsa fontosabb, és szentebb annál, minthogy megszégyenítsenek törtető embereket. Jézus nem hagyta ott az asztalt, és nem szakította meg az étkezését, és nem ment ki a teremből, de elmondta a tanácsát, hogy hogyan kell viselkedni, ha meghívnak valahová. Szűz Mária is volt, hogy elfogadta a meghívást lakodalomba, de Ő nem tolakodott, hanem inkább segített. Az alázatos emberhez, kegyesen lehajol az Isten, és bőven nyújtja a kegyelmét, és biztos, hogy a földi élet befejezése után, felemeli a dicsőségbe. Jó ha tudjuk, hogy az isteni lakomára az önzetlen szeretetszolgálat a belépőjegy, és csak ezzel lehet bejutni, résztvenni a nagy lakomán. Jézus beszél az önzetlen nagylelkűségről, és azt szeretné, hogy részesüljünk Istennek a szeretetéből, aki vár mindannyiunkat a mennyei lakomára.