Sokszor az élet, - a szülők, - a tanárok, és a - munkahelyi főnök,- kemény és szigorú követelményeket állítanak elénk. Jézus viszont, inkább szeretettel kér minket, az Őt követőket, azért, mert bízik abban, hogy fogjuk követni Őt. „Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad.” Majd így szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?” ( Lk 9, 22 – 25 ) - Figyeljétek csak: nem azt mondja Jézus, hogy ha valaki helyesli azt, amit Ő tanít, az menti meg az életét! Sem nem azt, hogy ha valaki szimpatizál Vele, akkor megmenekül, mert ez még kevés. Akarni kell úgy élni, ahogyan élt Jézus! Életünk során, többször is oda áll elénk Jézus és megkérdezi mindnyájunktól személy szerint: - akarsz – e követni? - Te is akarsz úgy élni, úgy szeretni mint Én? - Mondd, te ki mellé állsz, ki mellett döntesz? - Jól tudjuk, mert tapasztaltuk a életünk során, hogy csak abból lesz valami, amit az ember nagyon akar! Ezért a Jézus követéséből, de a keresztény életünk megéléséből, megvalósításából is csak akkor lesz valami, ha valaki nagyon akarja! Az biztos, hogy ha hiányzik az akarati döntés, és ha nem akarjuk eléggé, nem akarjuk igazán követni Jézust, akkor nem is fogjuk. A bűneinkkel kapcsolatosan is ez a helyzet: - azért nem tudjuk elhagyni a bűneinket, mert magunk sem akarjunk úgy igazán elhagyni, és valahol nem is akarunk megszabadulni tőlük. -Keressük a kapcsolatot Jézussal, és ebből a kapcsolatból meg fogjuk tapasztalni, hogy mindig áldások, kegyelmek fognak áradni ránk is, és másokra is! - A nap minden pillanatban megmondhatjuk Jézusnak: Én is igazán akarlak követni, én is akarok Veled élni! Amikor valaki ezt a Jézussal való egységet akarja, akkor lesz boldog azért, mert megtapasztalja, hogy Jézus nem semmisítette meg az Őt követő egyéniségét, és nem vette el a szabadságát. Meg kell látnunk, hogy a Jézus Krisztussal való együtt élés után rendeződik csak el igazán az egész életünk. Ő segít majd beilleszkednünk a mindenség örök rendjébe, és harmóniájába. Így lesz igaz, hogy aki fölveszi a maga keresztjét és úgy követi Jézust, az nemcsak cipeli a terhét, hanem hasznát is veszi annak, és menteni életét. Higgyük el, hogy Jézus Krisztus követésében, a magunkra vett kereszt, nem fog összetörni, hanem csodálatos módon megtölti a szívünket szeretettel, békével, türelemmel, és föl fog emelni a mennybe minket!