Kell, vagy nem kell: Máté. 16, 21. és 20, 2.

Kell, vagy nem kell: két rövid szó csupán, de mégis, óriási horderejű üzenetet hordoz. Ez a két szó pedig végigvonul, a teljes Biblián. Már a Biblia első lapjain, szembe kerül egymással a bűnbeesett ember, és a bűnösöket megmenteni készülő egyetlen igaz, Jézus Krisztus! Az Ó szövetségen végigvonul, az Alkotójával szembeforduló bűnbeesett ember, Istennel szembeni engedetlenségével, lázadozásával, és a néma, tehetetlen, bálványok imádásával. Az őt kimenteni akaró Krisztus pedig, hol ki lép a láthatatlan világból, hol visszatér abba, miként a hegyek között búvó patak. Így már az Ó szövetségben, testet öltött, az Isten szerinti ,,KELL!" és, az ember szerinti ,,nem KELL!" Az Úr Jézus emberi testet öltése, és az Isten ,,KELL-je", tulajdonképpen, az Ó szövetségi próféciák, beteljesedése volt. A próféciák pedig, hiteles bizonyságai annak, hogy Istennek egyetlen kimondott szava sem, veszhet el! Mert Isten szava: ,,TEREMTŐ szó!" Ezért ha a próféciákból, Istennek csak egyetlen szava, nem teljesült volna, akkor az igazságos Isten, hazuggá lett volna! Ez pedig lehetetlen. Az Újszövetségben, Jézus ajkáról, többször is elhangzott a ,,KELL" szó. Ez a kijelentés pedig azt jelenti, hogy az Úr Jézusnak, mind azt, meg kellett élnie és cselekednie, amik a próféciákban, meg voltak írva őfelőle! Még akkor is, ha azok véghezvitele, drága vérébe és életébe került! Mert amit az Úr Jézus, még a világ teremtése előtt, önként vállalt magára, azt az idők teljességében, mind véghezvitte! Az Atya pedig, az általa a saját képmására alkotott, de a Sátán által félrevezetett és bűnbeesett embernek, kegyelemből felkínálta, a ,,KELL, vagy nem KELL" lehetőségét, az üdvösségre, örök életre! Hiszen az embert is, miképpen az angyalokat, döntési szabadsággal ruházta fel. Mondhatta az ember: kell neki az üdvösség, de azt is mondhatta, hogy nem kell! Ez a két rövid szó pedig, olyan mérhetetlen fájdalmat és szenvedést okozott az emberiségnek, hogy nyomán könny és vérpatak keletkezett. Mert az ember, a rosszra azt felelte, KELL, a jóra pedig azt, nem KELL. A választott nép pedig, Egyiptomból való szabadulása után, rövid idő múlva, a sivatagi nélkülözések, éhség és szomjúság miatt, visszavágyódott, az Egyiptomi húsosfazekak mellé. Az Isten által nékik kirendelt mennyei kenyeret, a mannát pedig megutálta. ,,KELL, vagy nem KELL" ez a két szó: úgy áll szembe egymással, mint két birkózó a porondon. hol az egyik van felül, hol a másik. És ha most, úgy tekintünk Jézusra, mint az ő földi élete útjának megfigyelői, és ha lélekben: nyomába szegődünk, akkor csodálatosan tapasztalhatjuk, hogy földi életében hogyan mennek végbe, hogyan valósulnak meg sorra, azok a ,,KELL" szavak: melyeket Isten, már a próféták által, jó előre kijelentett, a Bibliában. És amelyek az Újszövetség idején, sorra teljesültek! Itt, említek meg, néhány igehelyet, a +KELL" szóval kapcsolatban: Márk. 8, 31. és 10, 33. Lukács. 9, 22. és 18, 32 - 33. Ezekben az igeversekben, maga az Úr Jézus mondja ki: a ,,KELL" szavakat: Tehát, az Úr Jézus egész földi élete, próféciák beteljesítése volt! Borzalmas még bele gondolni is, hogy Megváltó Urunk, már gyermekéveiben tudta: földi élete, hogyan ér véget! a Golgotán, a kínkereszten! Mi még fel sem tudjuk fogni azt, hogy milyen nagy kegyelmi ajándéka Istennek, hogy szemeink elől eltakarta, földi életünk utolsó óráját! Milyen sok ember veszítette el, hirtelen az életét, tragédiák, katasztrófák, vagy balesetek által. Egészséges emberek, reggel munkába indultak hazulról, de estére már nem érkeztek haza, mert a könyörtelen halál, hirtelen elragadta őket. Azonban eddig még, nem esett szó, a legfontosabbal, a ,,KELL, nem KELL, szóval kapcsolatban! Pedig abban Isten, tulajdonképpen, az örök életet, az üdvösséget kínálja fel az embernek, ingyen kegyelemből! Kell-e neki az üdvösség, vagy sem. Lehet elfogadni és lehet visszautasítani. Azonban, fájdalmasan szomorú tény az, hogy a legtöbb ember azt feleli erre a drága lehetőségre, hogy nem KELL! A visszautasítás fő oka pedig az lehet, hogy a látható, földiekhez ragaszkodó ember, csak azokat tartja valósaknak, amiket szeme láthat, és keze megtapinthat. A láthatatlan dolgokat pedig egyszerűen, nem létezőknek tekinti. Így, el sem hiszi azok létezését. Pedig, ez a szemmel látható világ is, a láthatatlan világból állt elő! Az pedig, hogy a láthatatlan létező világban, milyen csodálatosan szép harmónia van, arról a Bibliában, sok helyen olvashatunk. Isten angyalai, többször is beléptek a láthatatlan világból, a látható világba, midőn veszélyben forgó emberek segítségére siettek. Gondoljunk Ábrahámra, Sodomára, az égő csipkebokorból szóló Úrra, aki Mózessal beszélgetett. Vagy a tüzes kemencébe vetett 3 férfire. Az angyalok pedig, szolgálatuk végeztével, visszaléptek a láthatatlan világba. Isten azonban irántunk való nagy szeretetéből, némi betekintést is adott nekünk, csodálatosan ragyogó mennyei világába, János apostol által, a Jelenések könyvében. Egy egyszerű hasonlattal élve, a mi földi világunk olyan a dicsőséges mennyei világ mellett, mint egy koszos sárkunyhó, egy fényes palota mellett. Persze, a kettő közötti különbség, még ennél is mérhetetlenül nagyobb. És mégis, az emberiségnek csak egy kicsi hányada az, mely Isten kegyelme folytán, döbbent rá, a látható és láthatatlan világ közötti nagy különbségre. Mivel pedig Isten, már előre tudta, hogy a bűnbeesett ember a próbák során elbukik, és halálos vétekbe esik, ezért már előre gondoskodott, az ember megmentéséről! Az Úr Jézus pedig, mivel önként vállalta az ember kiváltását, a halál kötelékéből! Ezért, az Isten által feljegyzett minden próféciát, az Úr Jézusnak teljesítenie kellett! Ámde, ha ebbe az eseménybe, mélyen belegondolunk, lehetetlen, hogy ne lássuk meg, hogy itt: tulajdonképpen, Isten, önmagát büntette meg! Mivel csak egyedül, Ő volt bűntelen! Aki oda állhatott, a halálra ítélt bűnös ember helyébe! Hogy a bűnös helyett, a bűntelen Úr, szenvedje el, a halálos büntetést! Mert neki hatalmában állt, letenni és felvenni az életét! Lám, ezt a bűnösökért hozott mérhetetlen nagy áldozatot mégis, lehet elfogadni és lehet visszautasítani. Ámde, az elfogadás és a visszautasítás között, mérhetetlen nagy szakadék tátong. egyik oldalon az üdvösség, másik oldalon a kárhozat birodalma van. De rajtunk, embereken múlik, hogy a kettő közül, melyik honban fogjuk eltölteni, az örökkévalóságot! A döntésre viszont, csak földi életünk utolsó percéig van lehetőségünk! Döntsünk hát helyesen, mivel a tét: egy örökkévalóság! Válasszuk, az ingyen felkínált üdvösséget, az örök fény honában. Hogy Isten mellett élhessünk örökké. Mert, ,,Istennél lenni, mindennél jobb".

Írta: Pecznyík Pál 2014-ben