KEGYELMES KRISZTUSUNK VAN

NEM VÉTKEINK SZERINT BÁNIK VELÜNK, NEM BŰNEINK SZERINT FIZET NEKÜNK. ( Zsolt 103,10 )

Az Úr irgalmasságát és jóságát láthatjuk a mai Igében. Ahhoz, hogy Isten jót tegyen velünk, nincs szüksége arra, hogy mi ezt megérdemeljük, elég az, hogy ő szeret minket, és hogy nekünk szükségünk van a segítségére. Ha ez általánosan igaz, akkor hogyan értsük azt, hogy „OLYAN IRGALMAS AZ ÚR AZ ISTENFÉLŐKHÖZ ”? E mondat szerint Isten irgalma azokra terjed ki, akik szeretik Őt. Aki pedig Őt szereti megismerik a mi Urunk irgalmát és kegyelmét, nem bűneik szerint bánik övéivel az Úr, mert arra kész a bocsánata. Hívő élet, nem bűnnélküli életet jelent, mindenki vétkezik, de igyekszik nem vétkezni az, aki szereti az Urat. Élő közösségben lehetünk, hit és a Szentlélek által a feltámadt Krisztusunkkal ma is. Ezért tudnunk kell, hogy Isten mindenki felé feltétel nélküli jóindulattal fordul, ezt mutatja KRISZTUS ÉRTÜNK HOZOTT ÁLDOZATA. De vannak olyanok, akikért többet tud tenni, mint másokért. Ezek azok az emberek, akik „ISTENFÉLŐK”, vagyis akik szeretik Istent, ezért engedik, hogy munkálkodjon az életükben, és szeretetből azt teszik, amit kér tőlük. Istenfélőnek lenni nem egy velünk született tulajdonság, hanem a Szentlélek munkája és a saját döntéseink eredménye. Isten és istenfélők - apa és fia. Két viszony, amely között párhuzamosság, hasonlóság, egyezés van. Ami összeköti a kettőt: az irgalmasság. Ez az erény nem elnézés. A jó apa nem attól lesz irgalmassá, hogy elnézi gyermeke hibáit. Nem attól lesz irgalmassá, hogy mindent megenged neki. És nem attól lesz irgalmassá, hogy szeretete gyermekét minden veszélytől óvó-védő szeretet lesz. Az irgalom látja az elkövetett tetteket, és attól erős, attól apaszerű, attól óvó-védő, és attól lesz szeretetteljes igazán, hogy gyermekét segíti ráérezni cselekedetei fontosságára. Rádöbbent és tudatosít. S közben hallgat. Csend van. A fiú és az istenfélő szembesül ebben a csendben önmagával, szembesül viselkedésével, tetteivel, gondolataival - és tudja immár, hogy mit cselekedett. Tudja, hogy felelnie kell érte. Az irgalmas apa pedig hallgat. Nem elnézi fia tettét, hanem nézi a fiát, a szívébe lát. És ez a szív tisztul majd meg az Isten félelmében. Ez a szív ébred arra rá, hogy mit jelent az apa szeretete. Nem elnézést, és nem is letorkoló feddést. Azt a csendet jelenti, amelyben a lélek önmaga felé kinyílik, önmagához tér - felébred, ráébred arra, hogy ő ezt nem érdemli. Ráébred atyja szeretetére, és ekkor kezdődik benne igazán az Isten félelme. Jó apához hasonlóan ismeri minden gyermekének egyedi jellemvonásait, tudja személyiséged egyedi jegyeit, tisztában van talentumaiddal, gondolataiddal és érzéseiddel. Isten gondoskodása saját egyedi ajándékaidra – és gyengeségeidre – szabott. Szerető apaként vállalja magára, hogy gondoskodjon rólad.Lehetőséged van hit által, hogy úgy élj, mint egy megbízható, nagylelkű, örökké szerető apa gyermeke, mert az ÚR ma is irgalmas és kegyelmes, és nem vétkeinket szerint bánik az övéivel.AMILYEN IRGALMAS AZ APA FIAIHOZ, OLYAN IRGALMAS AZ ÚR AZ ISTENFÉLŐKHÖZ. ( Zsolt 103,13)Ámen.