"Íme, megtisztítottalak..., megpróbáltalak a nyomor kemencéjében" (Ézsaiás 48:10).

Nehéz megpróbáltatásokban részesült kedves olvasó, vigasztald magad Isten kijelentésével: "megtisztítottalak..., megpróbáltalak a nyomor kemencéjében." Nem úgy csepegnek-e alá ezen igék, mint valami csendes záporesőé, mely a lángok dühét enyhíti? Ez egy olyan védő öltözék, melyet a tűz nem emészthet meg. Nyomorúságok jöhetnek - azok csak tisztogatnak engem.
Szegénység, te is átlépheted nehéz lépteiddel küszöbömet, de Isten hozzám már korábban belépett, s elválasztott engemet. A betegség is belopódzkodhat hozzám, de íme, a gyógyír már készen van: tudom, hogy az által csak az Úr tisztogat engem. Érjen bármi e siralom völgyében, tudom, hogy az ő kezében vagyok. S kedves testvérem, ha még ennél jobb és nagyobb vigaszra van szükséged, akkor gondolj arra, hogy az embernek Fia is ott van veled a kemencében. Magányos szobádban mindig jelen van melletted valaki, akit bár nem látsz, mégis szeretsz, aki képes még a betegágyat is felüdülés helyévé tenni. Bár nagy szegénységben nyomorogsz, az élet dicsőséges Ura rendszeres látogatója magányos és elhagyatott sátorodnak. Ő örömest látogatja a mások által megvetett otthonokat, hogy mint hűséges Barátod, mindig közeledben legyen. Bár őt nem látod, de érzed meleg kézszorítását. Avagy nem hallod-e hangját annak, aki a halál árnyékának völgyében így szól hozzád: "Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok a te Istened!" Emlékszel Cézár ama szép mondására: "Ne félj, keresztyén, Jézus veled van?" Igazából Jézus szava ez a nehéz megpróbáltatásokban levőknek, hisz Ő sohasem hagyja el azokat, kiket sajátjává választott. "A nyomorúság kemencéjében" sínylődő választottak részére a legmagasztosabb ígéret mindig ez: "Ne félj, mert veled vagyok". Ragaszkodj tehát továbbra is Krisztushoz, és mond:
"Tűzön, vízen keresztül,
Jézus, mindig Te légy,
Aki előttem mégy."