Valamikor szívet - lelket gyönyörködtető látvány volt, amikor a szántó - vető ember elkezdte a munkáját, s mielőtt ekéje a földbe vágott volna, levett kalappal imádkozott, és munkájára Isten áldását kérte. Ugyanígy, amikor befejezte a vetést, megállt földje végében, keresztet vetett önmagára, keresztet rajzolt földjére, és imádkozott. Mindent megtett a jó termés érdekében, és a vetését Istennek ajánlotta. - Szívet - lelket gyönyörködtető látvány volt az aratás és termény betakarítás is, amikor az ember látta munkájának eredményét, és megköszönte Istennek az áldást. - Viszont, szívet - lelket összeszorító, szomorú látvány volt, amikor a tavaszi - nyári vihar után ott állt földje végében a szántó - vető ember, és döbbenten állapította meg, hogy mindennek vége... A fagy, a vihar, a jégeső letarolta a vetést. - - Több mint kétezer éve folyik az igehirdetés, könyvek és prédikációk által, és azt látjuk, hogy az eredmény nem áll arányban a kívánt terméssel. - Hajlamosak vagyunk elkeseredni, a látottakon, bár azt senki sem tudná megmondani, hogy Isten igéje milyen áldásos munkát végzett eddig, vagy végez ma is az emberek lelkében. Az eredménytelenség szerintem, csak látszólagos. - Jézus nem rejtette véka alá azt a véleményét sem, hogy igéinek eredménytelensége legtöbbször a hallgatók, a befogadók magatartásában keresendő. - Az biztos, hogy nem mindig egyforma a lelkünk befogadó képessége. Van, hogy úgy megyünk haza a templomból, hogy amikor otthon megkérdezik, mit hallottál, nem tudjuk elmondani. Ugyan miféle madarak kapkodták fel a lelkünkből a magot? - Az ezernyi magukkal hurcolt gond és gondolat. - Máskor örömmel hallottuk a prédikációt, de másnapra már eszünkbe se jutott. – De az is előfordult már, hogy lelkünkben a bűn, a szórakozás vagy a megfeszített munka tövisei fojtották meg az ige nyomán felbukkanó jó elhatározásokat. - Kárba veszett magvetés volt? Nem! Nem, mert az igét hallva hagytunk már el rossz dolgokat, és indultunk el jobb elhatározások, célok felé. - Nagy szerencsénk viszont az, hogy Isten újra és újra küld magvetőket, akik nem fáradnak bele üdvösségünk és boldogságunk érdekében vetni az isteni igét. - Isten nem sajnálja a magot, ezért bőven hinti a magvetők által. - Isten, újra és újra vettet, és ismét várja a termést! - - A kérdés az: - mennyire sikerült eddig úgy fogadni be az igét, hogy gyümölcstermés, megújult élet, megtisztulás, eredményes szolgálat, és önzetlen szeretet gyümölcsei teremjenek belőle? - Nekünk jó és bőséges termést kell hozunk, még akkor is, ha lelkünk időnként tövises, bogáncsos, kietlen vagy sziklás talajjá változott. - Kérjük Istent, adjon nekünk készséges szívet tanításának befogadására, és erősítse bennünk a tanúságtevői hivatástudatot, hogy keresztény életünk valóban sokszoros, sőt, százszoros termést hozhasson.