Néhány perc alatt több történhet velünk, mint máskor esztendők alatt. Néhány másodperc vagy perc alatt olyasmi történhet, ami kihat az egész életünkre. Melyik lesz az utolsó történés? Nem tudjuk. De valószínű az, amikor megváltozik az életünk, amikor lezárul egy szakasz, komolyan hiszünk Istenben, és újat kezdünk Vele. Biztos, ha megragadjuk az új alkalmat, akkor meggazdagodik az életünk, és utána egy életen át magasztalni, dicsőíteni fogjuk az Istent. - - „Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom őt.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám… - A századosnak pedig azt mondta Jézus: „Menj, és legyen úgy, amint hitted.” És meggyógyult a szolga még abban az órában. ( Mt 8, 5 – 15 ) Ez a százados egyenesen Jézushoz ment. Azért megy Jézushoz, mert az ő szolgája otthon fekszik, és nagy kínjai vannak, és ő együtt érez a szenvedővel. Ahogy Jézus elé megy, azt mondja: Uram, otthon... Elmondja, hogy mi van otthon. Most éppen nagy baj van otthon… - Meglepő, hogy azt mondja: Uram. Mert az ő ura, a római császár volt. Ezek szerint Jézust a császárral egyenrangúnak vagy még felette való hatalomnak is tekintette. Másrészt jó felfigyelnünk arra, hogy a farizeusok és az írástudók soha nem szólították Jézust így: Uram. Mindig azt mondták: Mester. A százados hitét látva, Jézus készségesen mondja: „Elmegyek és meggyógyítom!” Jézus ma is Úr. Isteni hatalma van, és szeretetével bármit meg tud tenni és adni, amit hittel kérünk. Ő tudja, hogy mi lesz az igazi segítség rajtunk. Minden ember megadja a testének a táplálékot, de az embernek lelke is van. Figyeljünk oda magunkra, és szeretteinkre is, mert attól függ a testi állapotuk is, hogy a lelkünk megkapja - e az Isten adta táplálékot. Isten tőlünk egyszerű őszinteséget és bizalmat vár. A százados őszintén ki merte mondani, hogy: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám… - Ki merte mondani, hogy Ő nem méltó, arra, hogy Jézus, őhozzá, a hétköznapi ember házába menjen. A százados mondata kifejezésre juttatja, hogy ő bűnös, és hiszi, hogy minden hatalom Jézusé, és ha Ő szól, az Ő szavának minden engedelmeskedik, és meggyógyul a szolgája. Mi se mondjunk le arról, hogy ha bárkinek bármi fáj, bármit, bárhogyan elrontottunk, elmulasztottunk, bűnbe estünk, menjünk Jézushoz! Higgyük, hogy Jézus helyre tudja hozni, állítani beteg, elrontott életünket. Sőt, Ő újjá tudja teremteni, és tudja pótolni a hiányosságainkat, és az igazi élettel tud megajándékozni bennünket. Ne mondjunk le az új élet lehetőségéről! Időben menjünk Jézushoz!